A pannóniai molyhos tölgyesek csoportjába részben xeroterm szálerdők, részben bokorerdők tartoznak, amelyeknek az elterjedése elsősorban a Dunántúli-középhegységre és a dél-dunántúli hegy- és dombvidékekre koncentrálódik, továbbá végighúzódik az Alpok keleti előhegyeinek és a Nyugati-Kárpátok lábainak déli lejtőin is, szigetszerűen előfordulnak állományai az Északi-középhegységben. A társulások nálunk többnyire extrazonális előfordulásúak, a többé-kevésbé meredek, sziklás vagy sekély talajú, délies lejtőkön, de a Keleti-Bakonytól nyugat felé és a dél-dunántúli hegyvidékein 200–550 m tengerszint feletti magasságban valódi molyhos tölgyes zóna is kialakulhat. A bokorerdők flórája és a társulások egy része is reliktum jellegű, és feltehetően a posztglaciális melegkor maradványa. Jellemző fajai a molyhos tölgy és az olasz tölgy (Q. pubescens és Q. virgiliana), valamint az erdélyi tölgy (Q. polycarpa), a virágos kőris (Fraxinus ornus), a keleti gyertyán (Carpinus orientalis), a cserszömörce (Cotinus coggygria), a déli berkenye (Sorbus graeca), a dudafürt (Colutea arborescens), a sziklai benge (Rhamnus saxatilis), a nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus), a sziklai és a sárgás sás (Carex halleriana, C. michelii), a sárga és a bokros koronafürt (Coronilla coronata, C. emerus), a pilisi bükköny (Vicia sparsiflora), a magyar lednek (Lathyrus pannonicus), a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica), a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), a vörös gólyaorr (Geranium sanguineum), az erdei gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coerulea), az orchideák közül a gérbics (Limodorum abortivum), a sallangvirág (Himantoglossum caprinum), a bíboros kosbor és a majomkosbor (Orchis purpurea, O. simia), a fénylő zsoltina (Serratula lycopifolia), a baranyai peremizs (Inula spiraeifolia), a bajuszos kásafű (Piptatherum virescens) stb.