Jelen alfejezet vizsgálatának középpontjába állított (keresetjog-) elméletek bemutatása kiváló példája a jogelmélet és a joggyakorlat összefüggéseinek bemutatására, mert rendkívül sokrétű problémahalmazt ölel át: a bíróság jogvédelmi feladatától a bíróság és a felek viszonyának (feladatkörének) meghatározásán át, a jog- és tényállítások körének behatárolásáig terjed, ami elvezet a jogalkalmazó társadalmi igazságosságról vallott felfogásáig. E kérdésekben kiváló jogtudósok versenyeznek egymással, hol egymást erősítve, hol cáfolva megállapításaikat. Minden álláspont a lehető leglogikusabb, legtámadhatatlanabb, ezzel a „legidőtállóbb” megoldást igyekszik megtalálni úgy, hogy közben kritikai alapon illeti a korábbi elméletek lényegi megállapításait. Amíg a jogelmélet a joggyakorlattal szoros összefonódásban így jár el, addig biztosítva van a jogfejlődés, a hatékonyság irányába történő elmozdulás.1901 Amint a jogalkotó a jogtudósok és a jogalkalmazó szakemberek véleményét nem veszi kellő mértékben figyelembe, abban az esetben egy olyan jogalkotási folyamatnak leszünk tanúi, amelyben például egy adott jogszabályt (vagy akár kódexet) az Országgyűlés elfogad, kijelölve a későbbi hatálybalépés időpontját, a jogalkotó kihirdeti a Magyar Közlönyben, mint hivatalos lapban, majd a kihirdetés után, de még a hatálybalépés előtt hatályon kívül helyezi azt, többnyire egy választásokat követő kormányváltáshoz kapcsolódóan.1902