Ahogy a korábbiakban említettük, az épületgépészeti rendszerekben a fogyasztói igények – fűtési igény, klimatizációs igény, hűtési igény, szellőztetési igény stb. – intenzitása és mennyisége valószínűségi változó, napszaki ingadozást mutat, van völgyidőszak és csúcsidőszak, és szigorúan véve sztochasztikus folyamat írja le az említett jellemzőket. A valószínűségi változókat eloszlásukkal írhatjuk le, az eloszlásokat pedig momentumaik – várható érték és szórás, valamint korrelációs együtthatók – határozzák meg. A valószínűségeloszlások többnyire normális jellegűek, ami leírásukat, illetve a velük való számítást általában nagymértékben egyszerűsíti. Természetesen elvileg gondot jelent a momentumok meghatározása. A várható értéket és szórást a rendelkezésre álló, illetve adatrögzítéssel felállítható statisztikákból empirikusan határozzuk meg. Az elméleti várható értéket és szórást az empirikus értékekkel közelítjük. Miután végtelen számú mérést és végtelen elemszámú statisztikát nem tudunk előállítani, ezért az empirikus várható érték és szórás csak közelítése az elméleti várható értéknek és szórásnak. A közelítés jóságát a mérési elemszám birtokában statisztikai próbákkal, hibaanalízissel állapíthatjuk meg. Annak mértékét, hogy az empirikus értékek mennyire jó közelítések az elméleti értékek vonatkozásában, a megbízhatósági szint (szignifikanciaszint) és a konfidenciaintervallum mutatja. Tekintettel az ilyen típusú vizsgálatok fontosságára, a következőkben bemutatjuk a hibaanalízis módszertanát, a megbízhatósági szint és a konfidenciaintervallum összefüggését.