A poszttraumás és posthemiplegiás tremorok esetében általában kimondható, hogy a gyógyszeres terápia hatástalan. Krauss és munkatársai azt találták, hogy az ilyen típusú tremorok csillapítására a thalamotomia az esetek 52–80%-ában hatékonynak bizonyul[37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45]. A megfelelő betegkiválasztás a műtéti eredményesség rendkívül fontos faktora[1, 2, 3]. Nagyobb összefoglaló tanulmány egyelőre nem áll rendelkezésre, de poszttraumás Holmes-tremor esetében a Vim-stimuláció kedvező hatásáról számoltak be[46]. Benabid és munkatársai hét poszttraumás és mesencephalicus posthaemorrhagiás tremort kezeltek Vim-stimulációval. Megállapították, hogy a tremor csillapodása nem tartós és szignifikáns, ugyanakkor az életminőségben és a napi aktivitásban jelentős mértékű javulás következett be[15]. Ohye és munkatársai szerint a posthemiplegiás tremor a legnehezebben befolyásolható típus, és csak az átlagosnál nagyobb kiterjesztésű lézionálással érhető el eredmény[34]. Újabb vizsgálatok szerint a Holmes-tremorban a kétoldali kombinált Vim- és GPi-stimuláció hatékonyabb és tartósabb javulást eredményez, mint a kétoldali, pusztán Vim-stimuláció.