A mély agyi stimulációt (DBS) az 1990-es évek végétől alkalmazzák a dystonia kezelésére[1, 2]. Kezdetben a thalamus és a globus pallidus internus (GPi) volt a célpont, néhány év elteltével pedig a GPi-DBS-re helyeződött át a súlypont. A dystonia DBS-kezelése már 2003-ban CE-minősítést kapott, és még abban az évben engedélyezte hivatalosan is az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (Food and Drug Administration, FDA) mint HDE- (Humanitarian Device Exemption) beavatkozást. A kezdeti esettanulmányokat hamarosan nagyobb prospektív tanulmányok követték, amelyek egy része már vakértékeléssel készült[3]. Végül randomizált kontrollált vizsgálatokat végeztek, amelyek definitív módon bizonyították a GPi-DBS hatékonyságát a primer dystonia különböző fenotípusainak kezelésében[4]. Ezek a vizsgálatok a bizonyítékokon alapuló orvoslás kritériumainak is megfeleltek, teljesítve az első osztályú evidencia elvárásait. A European Federation of Neurological Societies (EFNS) 2006-tól a GPi-DBS-t első vonalbeli kezelési módszernek nyilvánította a súlyos gyermekkori primer generalizált dystonia kezelésében[5]. A dystonia sokféle megnyilvánulásának terápiájában a DBS klinikai alkalmazása mára rutinná vált. A mély agyi stimuláció korszerű gyakorlati és kutatási eredményeit legutóbb 2011 nyarán Moro és munkatársai foglalták össze a Movement Disorders tudományos folyóirat különszámában „Deep Brain Stimulation for Dystonia: The State of the Art” címmel[6].