Az MCS fájdalomcsillapító hatását tekintve a következő pozitív prediktív tényezőket jelölték meg: a) érintetlen, vagy csaknem érintetlen corticospinalis motoros funkció[22], b) megtartott termális szenzoros diszkriminációs képesség a fájdalmas testrészen, c) a barbiturátokra és a ketamintesztre való pozitív reagálás[51], d) pozitív reakció a propofolteszt során[10, 52, 53], e) a transcranialis mágneses stimuláció (TMS) pozitív hatása[14, 54]. Jelenleg változó a fent említett tényezők prognosztikus értéke, az a–c kritériumokat kevéssé tartják megbízhatónak. Ugyanakkor más paramétereket is összefüggésbe hoztak a motoroskéreg-stimuláció hatékonyságával, így például centrálisfájdalom-szindróma esetén a gamma-amino-vajsav (GABA)-készítmények hatásossága a motoroskéreg-stimuláció hatékonyságára utal[55]. A thalamust érintő stroke után kialakuló fájdalom esetén az MCS hatásosabb, mint suprathalamicus laesióknál[51]. PK-ban a TMS-re történő pozitív reagálás az MCS hatékonyságát vetíti előre, bár a két módszer effektív stimulációs paraméterei lényegesen különböznek. Megjegyzendő, hogy a pozitív TMS-eredmény nem jelez előre egyértelmű hatékonyságot, és a negatív TMS-eredmény sem jelent biztosan hatástalanságot az MCS vonatkozásában.