A betegség prevalenciája 1–3% körüli, bár a szubklinikai és a komorbid formák aránya jóval magasabb lehet. Az esetek több mint felénél 20 éves kor alatt észlelhetők az első tünetek[1]. A férfiak és a nők megbetegedése közel azonos arányú, de a férfiakra inkább a korai betegségkezdet jellemző, míg a felnőttkori esetek között a nők aránya magasabb. Érdekesség, hogy a kényszerbetegek között gyakoribb az őszi születés, és elsőszülött vagy egyedüli gyermek esetén valószínűbb a kialakulás[2]. A genetikai tényezők meghatározó szerepet játszhatnak az etiológiában[3]. Az OCD kialakulását előidéző gént még nem sikerült azonosítani, de a neurobiológiai háttérből vonatkoztatott több kandidáns génnel is mutattak ki kapcsolatot. Ezek között vannak a szerotoninreceptor- és -transzportergének, a glutamáttranszporter-gén, a dopamin D4-es receptor génje, a COMT és MAO-A enzimeket kódoló gének, az oligodendrocyta transzkripciós faktor–2 gén és a mielin oligodendrocyta glikoprotein–4 gén[4]. A tünetek kialakulása döntő többségben fokozatos, de hirtelen kezdet is előfordul stresszor vagy pszichés tényező hatására[5]. A tünetek az esetek csaknem 70%-ában tartósan fennállnak, míg a betegek 23%-ában hullámzó lehet a kórlefolyás[6]. A göteborgi klinikán 122 beteg 40 éves követése alapján a betegek 83%-a javult, ezen belül 20% teljesen meggyógyult; 48%-uk tünetei több mint 30 évig fennálltak[7].