Traugott Riechert (1905–1983) Max Wolff fizikussal közösen szerkesztett célzókészüléket Freiburgban. Az első prototípus 1949–1950 között készült el – 1950-ben operálták az első beteget, s ezt 1951-ben publikálták[12]. Ez volt az első polárkoordinátás rendszer, amelynek körgyűrű volt az alapja. A célzóberendezések történetében először alkalmaztak célpontszimuláló fantomot, amely növelte a rendszer biztonságosságát és pontosságát. A körülhatárolt és kontrollált laesiót elektromos árammal végezték, és erre a célra speciális generátor fejlesztésébe kezdtek. Fritz Mundinger (1924–2012) 1950-ben csatlakozott hozzájuk, és 1951-ben a világon az elsők között stereotaxiás részleg alakult a Freiburgi Egyetemen. Riechert és Mundinger közösen fejlesztette ki, majd mutatta be 1955-ben a róluk elnevezett célzókészüléket. 1952-ben Mundinger – Riechert és a frankfurti Rolf Hassler jelenlétében – egy 38 éves Parkinson-kóros betegen elvégezte az első thalamotomiát, amely már a műtőasztalon megszüntette a páciens kézremegését. Hassler 1954-ben részletesen leírta a thalamus anatómiáját, klasszifikációját a mai napig alkalmazzuk. 1975-től Mundinger vette át a freiburgi klinika vezetését. Az osztály élén 1990-től 2007-ig Christoph B. Ostertag (1940) állt, aki főként a tumorsebészetben és az interstitialis brachytherapiában szerzett érdemeket.