Haas János (szerk.)

Magyarország geológiája. Triász


Szabad vízcirkulációjú karbonátplatform a középső-anisusiban

Az anisusi elején kialakult lagúna elzártsága a korszak közepe táján megszűnt, amit a Steinalmi Formáció megjelenése jelez. A Gutensteini Formációból való átmenet közvetlenül sehol sem látható a Tornai egység magyarországi rétegsoraiban. A Steinalmi Formáció az egység egyik legelterjedtebb triász képződménye. Világos kristályos mészköve alkotja az Esztramos fő tömegét. A Rudabányai-hegység DK-i oldalának vízszintes eltolódási zónájában pedig messze a legelterjedtebb képződmény. Kibúvik a hídvégardói Szent János-hegy és a Ruda-oldal környékén, valamint Becskeházától DK-re és ÉNy-ra. Becskeháza K-i szomszédságában a mészkő dolomitosodott. Egyedül a Martonyi-takaró rétegsorából hiányzik, mely – áttolódása során – valószínűleg fölötte nyíródott le. Fodor és Koroknai (2000) véleménye szerint a Martonyi-takaró rétegsorából a Steinalmi Formáció elsődlegesen hiányzik. A formáció a fekütől a fedőig folyamatos szelvényben sehol sem tanulmányozható. Vastagsága az Esztramoson 300 m, de a Szent János-hegy–Becskeháza közötti területen, illetve a Rudabányai-hegység DK-i eltolódási zónájában meghaladja a 200 m-t.

Magyarország geológiája. Triász

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 050 2

A hazai triászt bemutató kötet a Magyarország geológiája sorozat folytatása. A földtörténetnek azt a 40 millió éves szakaszát mutatja be, amely igen jelentős nyomokat hagyott Magyarország területén, hiszen ebből az időszakból származó, több ezer méter vastagságú kőzettömegek őrződtek meg az ország területének jelentős részén.

Hivatkozás: https://mersz.hu/haas-magyarorszag-geologiaja-triasz//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave