A korunk orvoslására jellemző modern gyógyszeripari orvosságok sokasága tartalmaz növényi hatóanyagokat (pl. a Rutascorbin rutint és aszkorbinsavat) vagy növényi hatóanyagok alapján félszintézissel (növényből nyert hatóanyag kémiai módosításával) vagy totálszintézissel3 (tisztán kémiai úton) előállított szereket. Utóbbi csoport léte – mely átfedést képez a növényi és a szintetikus szerek között – Csupor [5] szerint „egyértelművé teszi, hogy a két kategória szembeállítása racionális érvekkel nem támasztható alá”. A növényi és a többi szer között nincs jelentős gyakorlati különbség sem: „az összes jelentősebb gyógynövény terápiás értékének tudományos igényű vizsgálatát ugyanazon tudományos intézetekben és klinikákon, ugyanolyan preklinikai és klinikai vizsgálatokkal végzik hosszú idő óta, és az engedélyezett növényi alapú gyógyszerek ugyanolyan szigorú kritériumoknak kell, hogy megfeleljenek, mint a többi gyógyszer” [5]. Hatásuk, hatásosságuk, mellékhatásaik és ártalmaik ugyanúgy igazolhatók és reprodukálhatók, mint más gyógyszereké. A növényi szerek hatásossága elérheti a szintetikus gyógyszerek hatásosságát, és egyes esetekben azoknál ártalmasabbak is lehetnek. Mindezek alapján elfogadhatjuk, hogy a gyógynövények és a belőlük készített növényi szerek a konvencionális orvoslásnak elhagyhatatlan és lényegi részét képezik. E medicina olvasatában „a mai korszerű fitoterápia a tudományosan ellenőrzött gyógynövények és az azokból ellenőrzött körülmények között előállított készítmények/szerek szakszerű alkalmazását jelenti a megelőzésben és gyógyításban” [5]. Ugyanakkor a komplementer medicinának is fontos eleme a fitoterápia, és a két terület gyógynövényhasználata között – a később ismertetett homeopátia esetét kivéve – nincs elvi különbség. A gyakorlati eltérések a következők: a komplementer medicina elsősorban a megelőzést tűzi ki céljául, illetve a betegséget a szervezet öngyógyító folyamatainak támogatásával kívánja gyógyítani [10]. Nem alkalmazza az erős hatású gyógynövényeket (melyek az adagolást megnehezítően kis mennyiségben alkalmazhatók csak), illetve a homeopátia gyakorlatában előfordulnak erős hatásúak is, de rendkívül kis dózisokban. Az ilyen „komplementer” fitoterápia területei a következők: