A vizsgált népesség valamely időpontban megfigyelhető számának, összetételének és ezek időbeli változásainak, területi különbségeinek okai is a demográfiai kutatás tárgyát képezik. Ezek lehetnek közvetlen, belső okok, azaz maguk a népmozgalmi jelenségek: (1) a termékenység, (2) a halandóság, (3) a házasodás és (4) a migráció, amelyek a megfelelő népmozgalmi eseményekben nyilvánulnak meg: (1) a születésekben, (2) a halálozásokban, (3) a házasságkötésekben, (4) a válásokban, illetve (5) a belső és külső vándorlásokban. Ezeknek a területeknek (népességszám, strukturális jellemzők, népmozgalmi jelenségek) a változásait, illetve kölcsönhatásait elemzi a matematikai statisztika eszköztárával a demográfiai kutatások egyik ága, az ún. tiszta vagy matematikai demográfia. A népmozgalmi jelenségek együttes elemzése tárja fel a népességreprodukció kérdését, azaz hogy egy adott generáció milyen mértékben helyettesíti a megelőzőt. A demográfiai jelenségek trendjei pedig a népesség, illetve annak különböző alcsoportjai előreszámítását teszik lehetővé. A népességszám és a szerkezeti jellemzők alakulását áttételesen, a népmozgalmi jelenségeken keresztül befolyásolják különféle külső, gazdasági, társadalmi, kulturális, mentális jelenségek, változások. Tágabban vett demográfiai kutatás foglalkozik ezek hatásával is, mindazokkal a kapcsolatokkal, hatásokkal és kölcsönhatásokkal, amelyek a demográfiai és demográfián kívüli jelenségek között fennállnak. Más szóval a demográfiai jelenségek alakulása mellett ennek okait és következményeit is feltárni igyekszik.