A serdülőkor igen fontos fejlődéstani szakasz, amelyben biológiai-hormonális, valamint pszichoszociális változások egyaránt végbemennek, ami azt jelenti, hogy a biopszichoszociális modell megfelelő keretet nyújt e folyamatok megértéséhez. A serdülőkorban kezd emelkedni a depressziós tünetegyüttes gyakorisága, és megmutatkoznak a nemek szerinti eltérések is, azaz a lányok körében tapasztalt nagyobb előfordulás, ami a serdülőkort megelőzően még nem jellemző [3]. A depresszió előfordulásának emelkedése a korai serdülőkorra, 11-15 éves kor közé tehető; s az itt megjelenő nemek szerinti különbségek később a felnőttkorban is megmaradnak. A lányok és fiatal nők körében tapasztalt nagyobb tünetgyakoriság kismértékben biológiai, nagyobb mértékben pszichoszociális okokkal magyarázható. A fel nem ismert, kezeletlen esetekben az öngyilkossági kísérletek száma megtízszereződik. A serdülőkori depresszió ritkán jelentkezik nyíltan. Sokkal gyakrabban találkozunk vele burkolt formában; ilyen megnyilvánulás például a visszaesés a tanulásban, „lustaság”, közöny, fokozódó magány, kapcsolatnélküliség. A depresszió ebben az életkorban magatartás- és viselkedészavarok formájában is jelentkezhet. A fiatalok agresszív vagy antiszociális viselkedése mögött tehát a lelki egészség zavara, depressziós hangulat is állhat. Emellett ez az időszak a káros szenvedélyeket okozó szerek kipróbálásának időszaka is, s ezzel párhuzamosan kedvezőtlenebbé válik az egészségmagatartás; csökken a fiatalok fizikai aktivitásra fordított ideje, valamint a táplálkozásra való odafigyelés is [4]. A pozitív énkép segíthet a jelentős identitásváltozással is jellemezhető serdülőkor kríziseinek feldolgozásában. A serdülőkor nemcsak a változás, hanem a különböző szociális támogatórendszerek – a család, az iskola és a kortárs csoport – reorganizációjának időszaka is. A kortárs csoportok egyre fontosabbá válnak, ezzel párhuzamosan a szülők szerepe látszólag kevésbé nyílt, inkább látenssé válik [5].