A nyelőcső közvetlenül a bal pitvar mögött helyezkedik el, és érintkezik a pitvari epicardiummal, esetenként egyenetlen eloszlású és néhány mm vastagságú zsírszöveten keresztül (96, 156). Érthető, hogy a trans­oesophagealis EKG-n a szív elektromos aktivitása a testfelszíninél nagyobb amplitúdóval ábrázolódik. Binkley és munkatársainak vizsgálatai szerint a nyelőcsövön keresztül nyert pitvari elektrogram a bal pitvari interatrialis septumtól 1–3 cm-rel balra eső részének elektromos aktivitását tükrözi (9). A pitvari ablatiók során nyert tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy a bal pitvar és a nyelőcső viszonyában lényegesen nagyobb a variabilitás (96, 156). Komputertomográfiával azt találták, hogy az oesophagus 88%-ban a bal vena pulmonalisokhoz esik közelebb, míg 12%-ban a jobb oldaliakhoz. E két csoporton belül – a felső és az alsó pulmonalis vénához való közelség alapján – további alcsoportok különíthetők el. Ugyanakkor – a pitvari ablatiók alatti megfigyelések szerint – a nyelőcső oldalirányban 2 cm-t is meghaladó mozgást végezhet (60). A nyelőcső és a bal pitvar hosszirányban legalább 5 cm-en érintkezik, a pitvari és az oesophagus lumen közti távolság <10 mm; oldalirányban a közvetlenül érintkező felület 10–15 mm (96) (3. ábra).