Az AFl mechanizmusának bizonyítása és a célpont meghatározása után következhet az ablatio. A rendelkezésre álló energiaforrások közül a gyakorlatban a rádiófrekvencia és a cryoablatio használatos. Az ultrahang, a mikrohullám, a lézer(sugár) alkalmazása még az expertimentális és klinikai kutatás időszakában van (38, 64). A sebészi ablatio lehetséges és eredményes, de a katéteres ablatio elterjedése miatt önálló procedúraként a gyakorlatban nemigen végzik. A transzkatéteres AFl-ablatio standard módszere rádiófrekvenciás energiaforrást alkalmaz. A cryoablatio technikai feltételei is adottak, de a CTI-függő AFl kezelésében ez a megközelítés nem jár jobb eredménnyel, mint az RF alkalmazása (74). A két módszert összehasonlító vizsgálatok metaanalízise nem mutatta, hogy bármelyik megközelítés eredményesebb volna a másiknál. Nagyobb százalékban valósult meg bidirekcionális CTI-blokk, és rövidebb volt a teljes procedúra időtartama RF ablatio esetén, de a röntgensugár-expozíció időtartama és a hosszú távú sikeresség nem különbözött (5). Egy másik, randomizált vizsgálatban 78 cryo- és 75 RF ablatio összehasonlításakor arra jutottak, hogy CTI-függő AFl esetében a cryoablatio eredményei nem rosszabbak az RF ablatióéinál, és az előbbi eljárás kevesebb és kisebb fájdalommal jár (11). A CRYOTIP nemzetközi vizsgálat során azonos akut eredményességet találtak, de az RF hosszabb távon sikeresebb volt. Cryoablatiót követően 3 hónapon belül kétszer annyi esetben tért vissza a CTI-vezetés, mint RF után (15 vs. 34,4%), és a korai klinikai visszaesés is gyakoribbnak bizonyult (0% vs. 10,9%) (79). A továbbiakban az RF ablatio kivitelezését és eredményeit részletezzük.