Jernyei Kiss János

Barokk művészet Európában

egyetemi jegyzet művészettörténet szakirányos BA-hallgatók számára


A mulatókastély

A versailles-i királyi rezidencia helyén kisméretű vadászkastély állt, amelyet az 1620-as években Philibert Le Roy tervei alapján XIII. Lajos építtetett. Eredeti állapotában U-alaprajzú, sarokpavilonos épület volt, amelyet árok övezett. XIV. Lajos a kastély bővítésére 1661-ben adott megbízást Loius Le Vau-nak, aki a meglévő szárnyak elé két új épületet emelt, amellyel egy újabb, nagyobb méretű előudvart alakított ki, úgy, hogy a korábbi kastély – a király kívánságának megfelelően – érintetlenül megmaradt. Az épület ekkor még vadászatok és kerti ünnepségek számára szolgáló mulatókastély volt, amely nem a lakóterek, hanem a park gazdagságával kápráztatta el vendégeit. A kastély átépítésének ebben a szakaszában a munkák javarészt a kert kiépítésére, a pompás díszkutak felállítására koncentrálódtak. A kutak szoborfigurái, a táncoló alakok, a nimfák, a szatírok és a mitológiai szerelmespárok egyértelműen elárulták, hogy az uralkodó milyen szerepet szánt mulatókastélyának. Apolló a királyt megtestesítő mitológiai figuraként uralkodott a kutak együttesében: a napszekeret hajtó istenség szobra került a kastély előtti Petit Parcot lezáró vízmedencébe, az épület előtti parterre egyik díszkútját pedig Létónak, Apolló anyjának szentelték. A kastély ekkori funkcióját legvilágosabban talán az északi szárnyban kialakított Thétisz-grotta szoborcsoportja tükrözte, amelynek középpontjában François Girardon Apolló és a nimfák-csoportja állt. A mű Apollót mutatja, aki égi útjáról esténként a tengeristennő palotájába tér pihenni, ahol nimfák fürdetik. A fiatal, gáláns uralkodó mitológiai képe ez, akit vidéki kastélyába visszavonulva kedvesei kényeztetnek.

Barokk művészet Európában

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 256 8

E jegyzet a művészettörténet szakirányos BA-hallgatók számára készült, kifejezetten a Bevezetés a barokk művészetbe című előadás kollokviumának segédanyagául szolgál. Mivel az egyetemes barokk művészetről megfelelő szakmai színvonalú összefoglalás utoljára 1985-ben jelent meg, időszerűnek látszott egy újabb munka megírása, amely képet nyújt a korszak legfontosabb művészeti központjairól, alkotóiról és irányzatairól. A szöveg Kelényi György könyvénél rövidebb terjedelmű, célja nem az, hogy teljes körű korszakelbeszélés nyújtson, hanem hogy elősegítse a bevezető jellegű kurzus szakmai műveltséganyagának és terminológiájának elsajátítását. Elsősorban művek bemutatása, elemzése áll a középpontjában, az alkotások formai és tartalmi jegyein, művészi problémáin keresztül jellemzi a korszak alkotóit, iskoláit. Mivel a művészeti világ legfontosabb jelenségeinek körvonalazására esik a fő hangsúly, kevés hely jutott a társadalmi folyamatoknak, a történelmi adatoknak. Néhány nagy alkotó esetében viszont életrajzi elemek is bekerültek a fejezetekbe, mivel ezek sokat elárulnak a művész társadalmi helyzetéről vagy arról a szerepről, amelyet önmaga, kortársai, illetve az utókor tulajdonított neki, így szerves részét alkotják Európa kulturális mítoszainak és a művészetről kialakított fogalmának. A jegyzet céljának tartja azt is, hogy bevezetést nyújtson az újabb művészettörténeti irodalomban fölvetett kérdésekbe. A fejezetekhez csatolt irodalomjegyzék az egyes témák klasszikus monografikus feldolgozásai mellett feltüntet néhány újabb tanulmányt és kiállítási katalógust, illetve a téma magyar nyelven elérhető irodalmát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/jernyei-kiss-barokk-muveszet-europaban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave