A 20. század első feléből több, Európán kívüli néppel foglalkozó kutatóval büszkélkedhetünk, akik etnológiai vizsgálatokkal kívánták feltárni a világ népei között fellelhető kulturális hasonlóságokat és különbözőségeket. A magyar antropológia előfutáraként fontos megemlíteni Róheim Gézát (1891–1955), a modern hazai etnológia első szakképzett képviselőinek egyikét, a magyar néphit és népszokások kutatóját, a nemzetközi pszichoanalitikus antropológia úttörőjét. Terepmunkáit Közép-Ausztráliában, Szomáliföldön, az új-guineai Normanby szigetén és Amerikában, illetve egy yuma indián rezervátumban végezte. Elsősorban pszichoanalitikai kutatásairól volt híres. Jeles tanulmánya, a Psychoanalysis és ethnológia 1918-ban jelent meg az Ethnographia című folyóiratban, amelyben összefoglalta a pszichoanalízissel kapcsolatos nézeteit, miközben elvégezte a társadalmi jelenségek lélektani elemzését is. Közép-ausztráliai terepmunkájának összegzése A csurunga népe című könyve, amelyet 1932-ben jelentetett meg. 1955-ben bekövetkezett haláláig New Yorkban élt és dolgozott. Marót Károlyt (1885–1963), akit klasszika-filológusként és vallástörténészként ismerünk, a magyar kulturális antropológia berkein belül elsősorban Survival és revival (1945) című tanulmánya miatt emlegetik. Tylor survival-jét, vagyis a rítusok továbbéléséről alkotott elméletét bírálta, majd továbblépve a revival-ről, vagyis a rítusok újjászületéséről és ezek megvalósulásának lélektani elveiről írt. Egy másik, vallásantropológiai témában fontos írása a Vallás és mágia, amely 1933-ban szintén az Ethnographiában jelent meg. Fejős Pál (1897–1963), aki több amerikai egyetemen tartott antropológiai kurzusokat, valójában Afrikában, Kelet-Indiában és a Távol-Keleten készített néprajzi dokumentumfilmjei miatt tekinthető a magyar kulturális antropológia előfutárának. 1938-ban Thaiföldön készült az Egy marék rizs című filmje, amelyet a magyar antropológiai film egyik első korai alkotásaiként emlegetnek. Fejős emellett azonban vegyész, etnográfus, régész volt, orvosi diplomát is szerzett, és 1941-től haláláig ő volt a Wenner-Gren Alapítvány igazgatója. Igazi világpolgár volt a gazdasági antropológia első nagy teoretikusa, Polányi Károly is, aki szintén nem antropológusként kezdte pályafutását. Élt Budapesten, Kolozsváron, Bécsben, Ausztráliában, Angliában, majd Amerikában, ahol a Columbia Egyetemen tanított közgazdaságtant. Leghíresebb műve a The Great Transformation. The Political and Economic Origins of Our Time („A nagy átalakulás. Korunk politikai és gazdasági eredete”, 1944; magyar fordítása először 1997-ben jelent meg), amelyet Conrad M. Arensberggel és Harry W. Pearsonnal együtt szerkesztett. 1972-ben adták ki magyarul a 17–18. századi Dahomey gazdaságtörténetét feldolgozó művét, Dahomey és a rabszolgakereskedelem címmel.47 Magyarul még két gyűjteményes kötet jelent meg, Az archaikus társadalom és gazdasági szemlélet (1976), illetve a Kereskedelem, piacok és pénz az ókori Görögországban (1984). Mindhárom mű egyetemi tananyag.