Sok vita folyik arról, hogy mi a vallás. Ez a kifejezés (a „kultúra” mellett) talán a legtöbbet definiált, újradefiniált és vitatott fogalom a társadalomtudományokban. Nehéz (és éppen azért máig sikertelen) kísérlet olyan definíciót találni, amely az emberiség valamennyi világmagyarázó, eredetmagyarázó, kozmológiai és transzcendenssel kapcsolatos rendszerére érvényes lehet. Ez persze sokáig nem is volt probléma, mert a vallás kifejezés egészen jól alkalmazható volt azokra a képzetekre és cselekvési rendszerekre, amelyeket a fehér ember a gyarmatosítás előtt ismert, és egy darabig még utána sem volt probléma, mert úgy vélték, azok, akikkel az újvilágban, vagy a világ más területein találkoztak, nem is vallásosak. Egészen konkrétan az első utazók, a misszionáriusok és egyéb, társadalomtudományi szempontból képzetlen tudósítók arról számoltak be, hogy az addig ismeretlen „primitív” népeknek egyáltalán nincsen vallási életük, vagy ha van is, az meglehetősen szegényes, és az sem más, mint babonaság. Aztán, amikor feltűnt a színen a 19. században az antropológia tudománya, és elkezdtek törzsi vallásokat is kutatni, kiderült, hogy az ún. „primitív” népeknek az egész életét a vallás hatja át, s gyakorlatilag valamennyi társadalmi cselekvést az szabályoz. Ez a nézeteltérés máig sem tűnt el, legfeljebb finomodott. Az oka elsősorban az, hogy azok az euroamerikai szemlélők, akik elkötelezettek a saját vallásuk iránt, a törzsi szokásokban nem találnak semmi olyan nyomot, ami az ő vallásukra hasonlítana. Következtetésképpen az nem is vallás (Borsányi, 1999: 144–149). A megoldás természetesen a vallás fogalmának a kiterjesztésében, illetve pontosításában van, ám ez meglehetősen nehéz feladat, s attól, mert tudományosan ez a meghatározás megszületik, még nem biztos, hogy laikus körökben is elfogadottá, vagy ismertté válik. Arról nem is beszélve, hogy minden tudományos (különösen társadalomtudományos) definíció kulturális konstrukció, és mint ilyen, viták tárgyát képezheti.