Boros Gábor

Spinoza és a filozófiai etika problémája


A Biográfia körvonalai1

1655-ben Spinoza huszonhárom éves volt. Anyanyelveként ismerte a portugált, s mivel az iskolában, ahol ugyanazt tanulta, mint az amszterdami zsidó közösség bármely más tagja, spanyolul beszéltek, természetes volt számára, hogy a Spanyolországból frissen bevándorló szabadgondolkodókkal spanyolul cseréljen eszmét Isten filozófiai fogalmáról. Valószínűleg tudott már kissé latinul és hollandul is. Példásan vezette az atyai örökségként öccsére és őrá maradt gyarmatáruüzletet, s előírás szerint fizette a zsinagógának járó adókat. Valószínűleg megismerkedett már olyan korabeli protestáns szekták gondolatvilágával is, mint a kollegiánusok s a kvékerek, de nem vonhatta ki magát a zsidóságot és a kereszténységet egymáshoz közelítő eszmék hatása alól sem. S egyszerre csak kevesebb adót fizet, és sokasodnak a jelek, melyek a zsinagógához fűző kötelékek lazulására, a küszöbönálló szakításra utalnak. 1656-ban pedig kimondatik a nagy átok, amely a gyakorlati életben minden, a zsidósághoz fűződő kapcsolat megszakadását jelentette. Spinoza igazi életét ettől kezdve ténylegesen a filozófia jelenti. Nem volna nehéz kimutatni, hogy a spinozai életmű nem más, mint nagyszabású apológia, filozófiai megalapozása annak a meggyőződésnek, hogy az ember boldogulhat boldogság-közvetítésre szerveződött intézmények nélkül is. Ez az életmű ennyiben kétségkívül bizonyos reményt kelthet kései olvasójában is: hiszen ami Spinoza számára „szabad” választás kérdése volt, a belénevelődött kötődéstől való elszakadás, az mára már egyre inkább belénk ivódó alapállapot, s a kérdés inkább az, vajon lehetséges-e kitartani ebben az állapotban, vajon értelmezhető-e az individuum boldogsága pusztán individuális fogalmak révén. Vajon nem kényszerülünk-e bele valamilyen nem természet adta közösségbe, még annak ellenére is, hogy persze jól tudjuk, milyen sodrást jelent a közösségek dinamikája adott esetben vállalhatatlan célok felé? Spinoza útját követve persze nem kapunk egyenes választ semmiféle kérdésünkre, s bizonyára nem is volna helyes, ha bármiféle autoritás hatására lemondanánk az önálló döntésekkel járó felelősségről. A spinozai gondolatok rekonstrukciója egy lehetséges nézőpont, egy lehetséges érv a magunkkal s talán másokkal folytatott párbeszédben, amelyet saját sorsunkról folytatunk, s amely sohasem válik igazán lezárttá. Descartes-nak talán igaza van, mikor a régi könyvek olvasását régi századok válogatott szellemeivel folytatott társalgásnak nevezi, de akkor is, amikor úgy véli, időről időre meg kell szakítani e társalgást, és komolyan kell venni saját gondolatainkat.2

Spinoza és a filozófiai etika problémája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 032 8

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-spinoza-es-a-filozofiai-etika-problemaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave