Boros Gábor

Spinoza és a filozófiai etika problémája

A szubsztancia és a véges móduszok között

Ha a feltétlenül végtelen szubsztanciától a véges móduszok felé vezető utat az okság fogalma mint vezérfonal mentén akarjuk követni, akkor abból kell kiindulnunk, amit a 16. tétel következtetett tételei állítanak, hiszen Spinoza itt beszél először az isteni okság mibenlétéről. Az a jellegzetes kifejezés, amelyet az okozatként való létrejövésre ezekben a tételekben találunk, a sequitur, vagyis „következik”, ami persze voltaképpeni jelentését tekintve egyáltalán nem a (fizikai) oksággal kapcsolatos kifejezések körébe tartozik.120 Az első következtetett tétel szerint Isten minden dolog ható oka, éspedig önmaga által való (per se), feltétlenül első oka (causa absolute prima). A 17. tétel második következtetett tétele mindehhez még hozzáteszi, hogy egyedül Isten nevezhető szabad oknak, a 18. tétel pedig arról beszél, hogy Isten immanens, nem pedig tranziens ok. Azokról a létezőkről, amelyek így a szó legtágabb értelmében Isten okozatainak minősülnek, Spinoza a 21. tételtől kezdve beszél, elsőként azokról, amelyek közvetlenül kapcsolódnak Istenhez.