Tarnai Andor

"A magyar nyelvet írni kezdik"

Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon


Az írástudók rétegei

Bár az irodalomtörténetírásban nem bizonyult helytállónak, hogy „irodalom nincs írott szöveg nélkül; története a legrégebbről fennmaradt írott szövegek vallomásával kezdődik”,4 azt nehezen lehetne kétségbe vonni, hogy Magyarország a X. században már szakrális, hivatalos színezetű, főként írásban élő latin nyelven, kívülről, mintegy fentről kapott először szabályokat az irodalom művelésére, mégpedig természetesen a latinéra. E megállapítás nem azt jelenti, hogy a szóbeli irodalomnak nem voltak szabályai, s ezeknek alkalmazását a közönség vagy az énekesrendi tradíció nem követelte meg a mulattatótól (kritika). Hogy a kritika története mégis a latinság meghonosodásával kezdődik, annak tulajdonítható, hogy e nemzetközi irodalmi nyelv hazai megjelenésének idején már évezredes, tudatosan kidolgozott és igen részletes szabályrendszerrel jelentkezett, amely valamilyen fokon az egész gyakorlati irodalmi tevékenységet ellenőrzése alatt tartotta: a latinban az irodalom teoretikus szférája már régen kialakult, s a nyelv tudós, könyvben élő volta még csak növelte a szabályok fontosságát. A magyarban ezzel szemben a ténylegesen meglévő és érvényesülő előírások tudatosan vallott követelményekké vagy éppen követelmények rendszerévé, önálló teoretikus szférává nem váltak; ha a fejlődés útban volt is eme fokozat felé, oda még sokáig nem jutott el.

"A magyar nyelvet írni kezdik"

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 099 1

Milyen irodalmi normák szabták meg a középkori Magyarországon az írók tevékenységét? Mit gondoltak műveikről és közönségükről az alkotók? Mit várt a publikum az íróktól, előadóktól? Mi volt az a szabályrendszer, amely az alkotókat szó- vagy írásbeli közlendőik megfogalmazásában befolyásolta? Ezekre a kérdésekre keres választ a szerző e könyvében, szintézissé formálva a kor egyes jelenségeit feltáró részletkutatásokat. A latinul író, latinon iskolázott literátusok tevékenységének elemzéséből vezeti át az olvasót a magyar nyelvű alkotások bemutatásához, új megvilágításba helyezve latin és anyanyelv, szó- és írásbeliség kapcsolatát, különösen nagy fontosságot tulajdonítva a művek megszületésében a társadalmi igényeknek és az alkotók mindennapi gyakorlatának. Ily módon az irodalmi gondolkodás vizsgálata az egész középkori szellemi élet freskójává szélesedik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tarnai-a-magyar-nyelvet-irni-kezdik//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave