A mai napig a legelterjedtebb stratégiakutatási módszer a kérdőívezés, ezen belül Oxford 1990-ben publikált „Strategy Inventory for Lanaguage Learning” (SILL) kérdőíve. A SILL 50 állítása Oxford (1990) hat nagy stratégiacsoportját fedi le, ezek a memória-, a kognitív, a kompenzáló, a metakognitív, a szociális és az affektív stratégiák. A válaszokat ötfokú Likert-skálán adják meg a kitöltők, ezek a „soha”, „szinte soha”, „általában nem”, „valamennyire igaz”, „általában igaz” és a „mindig” vagy „majdnem mindig” kategóriák alapján. A kérdőív megbízhatóságát már több nemzetközi és hazai kutatás is megerősítette (Doró & Habók, 2013; Oxford, 1990; Oxford & Burry-Stock, 1995). Előnye, hogy egyszerűen kitöltethető nagy résztvevői csoportokkal is. Ahogy az a fentebbi összefoglalókból is kiderült, a SILL-t a világ számos országában, legtöbbször a helyi nyelvre lefordított változatában használták sok száz résztvevő bevonásával. Ez lehetőséget ad arra, hogy különböző tanulói kontextusokban lévő nyelvtanulókat is összehasonlítsunk. Amennyire előnye a kontextusfüggetlenség, annyira kritizálták többen pont emiatt. Ugyanis néhány állítás alapján, átlagolva kapunk eredményt a hat stratégiacsoport használatára nézve (Dörnyei & Skehan, 2003; Tseng, Dörnyei & Schmitt, 2006). Gu, Wen és Wu (1995) arra voltak kíváncsiak, hogy ha négy különböző utasítással kapják meg a diákok a SILL állításait, a Likert-skálán vajon elcsúsznak-e a gyakoriságra vonatkozó válaszaik. Az első alkalommal nem kaptak támpontot a gyakoriság viszonyításához 20 SILL-kérdés kitöltésekor, másodszorra a társaikhoz, majd a korábbi középiskolai tanulásukhoz, végül más nyelvi készségeikhez kellett hasonlítaniuk. A kutatók azt találták, hogy 13 állítás esetén jelentős eltérés mutatkozott a kontextus nélküli és a kontextussal ellátott válaszok esetén. Felhívták a figyelmet arra, hogy a kínai diákok óvatos válaszokat adnak kontextus nélkül, azonban ha el tudják helyezni az állításokat, magasabb értékeket jelölnek meg.