Arra vonatkozóan, hogy a nyelvi kurzusokon konkrétan mely stratégiák megtanítása szerepeljen, nem tartalmaz mindegyik modell előírást, több modell csupán ajánlásokat ad. Grenfell és Harris (1999) például a tanárokra bízza, és a különböző nyelvi készségekhez kapcsolódva javasolja kiválasztásukat és alkalmazásuknak bevezetését oly módon, hogy bizonyos időszakon keresztül csak egy-egy készség fejlesztésénél jelenjen meg a stratégiatréning. Chamot és munkatársai (1999) ezzel szemben a holisztikus megközelítést javasolják, és a készségek helyett a tanulók mentális folyamataira helyezik a hangsúlyt. A kognitív megismerő folyamatokat összekapcsolják a metakognitív folyamatokkal, és ezekhez kapcsolódva javasolják a tanítani kívánt stratégia kiválasztását. További javaslat, hogy célszerű azokkal a stratégiákkal kezdeni a tanítást, amelyek a legszélesebb körben használhatók az adott csoportban. A tanárok, mire végigtanítják az implementált modell összes fázisát, pontos képet kapnak a csoport stratégiahasználati szokásairól, a fejlesztendő irányvonalakról, és ez alapján tudnak a későbbiekben szelektálni a további megtanítandó stratégiák közül. Számos kutató tanácsolja az egy-egy készséghez kötődő stratégiák együtt történő tanítását, mivel ezek használata a gyakorlatban sem különül el. Például a szövegértés során többféle, a szöveg feldolgozását segítő stratégia egyszerre történő oktatása eredményesebb, mint ha izoláltan, csak egy-egy stratégiára fókuszálva történik a tréning (Cohen, 2005; Macaro, 2003).