A genosz (melyet bizonyos összefüggésben szintén a család szóval is magyarra fordíthatunk, s melynek töve a származással kapcsolatos ma ismert idegen szavak része: genetika, genezis stb.) inkább az egyén származására, az ebből fakadó erkölcsi vagy személységjegyekben megmutatkozó következményekre utal, nem egyszer inkább szónokias szándékkal. Az apja, Odüsszeusz hazaérkezéséhez segédkező Télemakhosz azért nem viselkedhetett már gyermeki módon, mert „nem akárkinek a gyermeke”. A gyermekek neveltetésére tehát nyilvánvalóan ez az aspektus is hatással volt. A Kr. e. 7. században élt Hésziodosznak a társadalom és a genosz majdani összeomlását vizionáló leírásában (Munkák és napok 182–188.) jól érezhető a genosz fogalom köré épülő, sokkal inkább erkölcsi összefüggésrendszer: „ellentét támad majd akkor apák s a fiúk közt, / s vendéghez vendéglátója, barát a baráthoz, / s testvérhez nem kedves a testvér, mint ahogy addig, / és nem tiszteli többé gyermek öreg szüleit sem. / Súlyos szitkokkal szólnak hozzájuk a durva / gyermekek, isteni bosszútól sem félve, a hálás / gyermek adóját sem fizetik meg öreg szüleiknek...” (Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre). Azon túl tehát, hogy a genosz határozta meg az erkölcsi örökséget és az esetleges vagyon és hatalom öröklődését is, sokáig egyfajta társadalmi rendnek a biztosítéka is volt. Amíg az állam és annak törvényei nem alakultak ki, a bűn fogalma és közösségi megítélése, valamint következményei a családon (genosz) belüli tekintélyen és a családok (genoszok) közötti harcon, illetve bosszún múlt. Elég talán minderre magát a trójai háború kirobbanását példaként felhozni.