Az érett középkor dinamikája nemcsak gazdasági és technológiai feltételeken, hanem a társadalomszerveződés újszerű mozzanatain is nyugodott. Különös jelentősége volt az invesztitúraharcok megindulásának a 11–12. század fordulóján, ami a szakrális és a profán szférák közötti különbségek megvonását eredményezte. A neves német társadalomtudós, Eugen Rosentock-Huessy az invesztitúraharcokat a Nyugat első „forradalmának” nevezte, amit újabbak követtek, egészen a polgári forradalmakig. Az invesztitúra problémája a vallás és a politika metszéspontján helyezkedett el. Az a kérdés, hogy az egyházi tisztség beiktatásának a joga az egyházat illeti meg, avagy a világi uralkodót, kikényszerítette a szakrális és a világi hatalom természetéről való általánosabb reflexiót. Az invesztitúraharc különböző szakaszaiban megfogalmazódó kompromisszumok fontos tanulsága volt, hogy az európai történelemben sem a szakrális, sem a világi hatalom létezését nem lehet megkérdőjelezni. A „szent” és a „profán” kora középkori összefonódásához képest az egyház éppúgy kénytelen volt elismerni a világi szféra autonómiáját, ahogy világossá vált, hogy a társadalomban a szakrális szférának is helye van a maga transzcendens értékeivel.