A Kr. e. 428/427-től 348/347-ig élt filozófus életének és esetleges működésének első hatvan évéről szinte semmi biztos információval nem rendelkezünk. Szókratész tanítványa volt, s a politikai életben aktívan részt vevő jómódú családban nevelkedett, ahol a periklészi demokrácia erényeit és árnyoldalait, annak intézményeit – így a tömegesedő iskoláztatás kezdeteit – egyaránt közelről láthatta, s értelmezhette. Híres iskolájának, az Akadémiának alapítási idejét is csak kikövetkeztetni tudjuk, s tesszük azt valamikor negyvenéves kora tájára. Az Akadémia megalapítása önmagában is egyfajta pedagógiai hitvallás volt. Platón a filozófiát mint a közösség érdekébe állítandó, tehát a szó eredeti és tágabb értelmében politikai célú tevékenységet értelmezte. A politikust ugyanakkor a rövidlátástól és a személyes, pillanatnyi érdekektől a lehető legmesszebb álló, a tiszta, logikus gondolkodásra alapozó értelmiségiként fogta fel. Az Akadémia tananyaga és az onnan kikerülő tanítványok egyaránt a matematika (a gondolkodás legtisztább logikája) és a politikaelmélet dominanciáját képviselték. Az Akadémia hallgatói a kor legjelesebb matematikusai vagy legmegbízhatóbb hivatalviselői lettek. Platón hatvanéves korában azzal töri meg saját magáról való hallgatását, hogy korábbi rajongója, a fiatal szicíliai türannosz sógora – egyúttal az ifjan hatalomra kerülő első ember uralmának kezdetén a hatalom tényleges gyakorlója – az ifjú hiányos nevelésének pótlására meghívja a filozófust. Platón ekkoriban kezd bele leveleinek írásába. Bár a szicíliai kaland nem tart sokáig, a szerzőnek lehetősége lesz egy újabb államforma perspektíváit is közelről tanulmányozni – egyúttal egy uralkodó nevelésének a pedagógiatörténetben oly sokszor megjelenő szituációjában kikristályosítani a nevelésről alkotott nézeteit.