A kora középkorban a „hét szabad művészetet” két részre osztották, triviumra és quadriviumra. A trivium a grammatikát, a dialektikát és a rétorikát, a quadrivium az aritmetikát, a geometriát, az asztronómiát és a zenét foglalta magában. Különféle elképzelések vannak arról, hogy a trivium és a quadrivium mikor különült el a „hét szabad művészeten” belül. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a Karoling korra ez a megkülönböztetés az iskolai művelődés rendjét is alakította. Úgy tűnik, a trivium már elég korán jól lehatárolt ismeretköröket jelentett. Azt a nyelvi-irodalmi előképzést értették alatta, amire minden további ismeret épült. A középkorban a septem artes liberales oktatása számos esetben leszűkült ezekre a területekre, és csak a színvonalasabb iskolák oktatták a quadriviumot. Mivel a trivium biztosította a nyelvi készségeket a Biblia megértéséhez, a középkorban ezek a „művészetek” kapták a legnagyobb szerepet. A középkori iskola hozzájárult ahhoz, hogy az európai iskolai művelődés az újkorig a humán műveltségi tartalmak irányába mozdult el. Ahogy a trivium ismeretkörei a litteratura (irodalom) fogalmával kapcsolódtak össze, úgy a quadriviumot összefoglaló négy „művészetet” – mint számokkal és mennyiségekkel foglalkozó stúdiumokat – gyakran említik a matematika (mathematica) összefoglaló néven. A quadriviumhoz sorolt „művészeteket” disciplinának is szokták nevezni. Ez a szóhasználat ismételten kiemelte a fegyelmezett ismeretszerzés szükségességét.