Végül pedig következzék egy, a sok látványos és meghökkentő adatsor közül önkényesen kiválasztott ábra (14. ábra), mely az információs technológia használatának időbeli változását tükrözi. A kihívás tárgya nem a helyzet morális értékelése, főleg nem megítélése, hanem annak tudomásul vétele és felhasználása, ha tetszik, kihasználása. A ma pedagógusának nem azért tartozik didaktikai felkészültségéhez az infokommunikációs világ ismerete, mert ezzel „versenytársává” válik az internet csábításainak, s azért sem, mert ettől „érdekesebbek” lesznek az órái – egyszerűen azért, amiért egy idegen nyelven értő csoportnak tanítva kénytelenek vagyunk idegen nyelven beszélni vagy a nyelvüket előbb megértve tanítani a magunkéra őket. Ennek a közegváltozásnak sajátos, de sokat mondó mutatója a hirdetési felületek arányának változása az elmúlt tíz évben. Miért választjuk, vásároljuk az adott termékeket? Miért döntünk mellette? Miért ítéljük meg pozitívan vagy negatívan azt? Miközben a mai felnőtt generáció számára a televízió tűnik a legmeghatározóbb befolyásoló tényezőnek, s talán nem is tudatosul bennünk, hogy az elektronikus levelezés vagy a világhálón zajló adatböngészés közben folyamatosan hirdetések célpontjai vagyunk, valójában nem csupán célpontokká, de – e képet továbbgondolva – áldozatokká is itt válunk a legnagyobb százalékban. Ha pedig ez most számunkra negatív tudatformálást jelent, elég csak arra gondolnunk, hogy mindez lehet a „pozitív” befolyásolás hasonlóan hatékony eszköze is.