A bírák korában a társadalom alapegysége a nagycsalád (bēt ’ab: az apa háza) volt, mely több generáció tagjaiból, valamint a házhoz esetlegesen tartozó szolgákból állt. Egy-egy család nagyobb földbirtokkal is rendelkezhetett, mivel a nagycsalád volt a gazdálkodás alapegysége is. A nagycsaládok tagjai kívülről házasodtak, bár elszórt utalások vannak féltestvérek közti házasságra is. A nagycsaládok vezetői a családfők voltak, akik ítélkezhettek is a család tagjainak ügyében, rendelkeztek a vagyonnal, és a házassági kapcsolatokat is ők határozták meg. A nagycsaládok nemzetségekbe tömörültek, akik általában egy-egy falu vagy kisebb város lakosait adták. A nemzetség vezetői a vének, vagyis a családok fejei voltak, akik ókori keleti szokásoknak megfelelően a falu, város kapujában hozták meg döntéseiket a vitás ügyekben. A nemzetségek törzsekbe tömörültek, bár e törzsek inkább területi, mintsem leszármazási egységek voltak. A törzsek nevének földrajzi eredete (Gilead, Ephraim) is mutatja ezen egységek territoriális gyökereit. Ugyanakkor az adott törzshöz tartozókban természetesen élt a közös őstől való leszármazás hite, mely a házassági gyakorlatban, esetleg közös tevékenységben öltött testet. A törzsek vezetőit több névvel illették, a bíró (shōfet) megjelölés az igazságszolgáltatásban betöltött vezető funkcióikra utal, miközben eltakarja, hogy e vezetők hadvezérként is jeleskedtek, elsősorban a filiszteusok és más ellenséges csoportok ellen vezettek támadásokat, általában saját magánhadseregük élén. E vezető réteg heterogenitását mutatja, hogy harcedzett férfiak mellett nők is lehettek bírák, mint Debora. Ebben a korban a kultusz centralizációja még nem valósult meg, ezért a törzsek gyülekezőhelye egyben a szakrális élet központjaként is funkcionált.