Az európai sinológia Kína kultúrájának megismerésekor első lépésben az írott szövegek tanulmányozásával igyekezett közelebb férkőzni a tőle távoli, idegen vonatkozási rendszer kontextusához. A filológiai kutatások, az adott kultúra írott hagyományainak megértése nemcsak az idegen szövegek nyelvi aspektusát érintette, azok kulturális összefüggéseinek feltárását, interpretációjának szükségességét is feltételezte. Az első tolmácsolások természetes módon azokat a szövegeket részesítették előnyben, amelyek az adott kultúra hagyományában a legnagyobb befolyással bírtak, meghatározták filozófiai, vallási, irodalmi irányultságát, következésképpen ezek bemutatása, illetve egy adott nyugati nyelvre fordítása a leginkább első kézből származó információkkal, ismeretanyaggal szolgált az érdeklődő hétköznapi olvasók és szakmai körök számára. A klasszikus kínai kultúra értelmezhetetlen a klasszikus szöveghagyomány ismerete nélkül, a wen (文, jelen esetben az írott nyelv és az írásos emlékek összessége) jelenti alapjait. A kínai írásrendszer korai megjelenése fontos adalékokkal járul hozzá a kínai civilizációról alkotható kép egészéhez. A klasszikus kínai irodalom prózai szöveghagyománya meghatározó elemként fejti ki hatását a mai kultúrában is. A modern Kínával szembeni növekvő érdeklődés egyre világosabbá teszi a mai ember számára, hogy a mai beszélt kínai nyelv sem sajátítható el a klasszikus kínai kultúra alapszintű ismerete nélkül, a nyelvi kifejezések szintjén számos fordulat, szólás, közmondás őriz olyan kulturális vonatkozású tapasztalatokat, szemléletmódot, amely sokkal könnyebben megérthető, ha tisztában vagyunk a klasszikus kultúra alapelveivel, értékeivel.