É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


Az alárendelő összetett mondat

Az ómagyar korban az igeneves alárendelt mondatok fokozatosan háttérbe szorulnak, és helyüket alárendelő kötőszóval bevezetett időjeles igét tartalmazó mondatok veszik át. Az alárendelő kötőszók – hogy, ha, mert és mint – határozatlan névmási határozószókból alakultak ki. Először vonatkozó névmási határozószókká, a mai ahogyan, amikor, amiért, amint megfelelőivé lettek. (A ha ’amikor’ jelentése már csak egyes nyelvjárásokban és a valaha, néha, soha névmásokban érhető tetten.) Vonatkozó névmási határozószókként topikpozícióba, a mondat élére kerültek, és ott idővel alárendelő kötőszókká értelmeződtek át. Alárendelő kötőszóként olyan mondatot is bevezethettek, mely topikalizált vonatkozó névmást is tartalmazott. Az alábbi példákban a hogy és a ha már kötőszóként, a mint, mert és ki vonatkozó névmásként, illetve vonatkozó névmási határozószóként viselkedik (l. még a morfématörténeti fejezetet).

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave