É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A külső tényezők

A külső tényezők közül elsőként említendő a társadalom viszonyainak és a kultúrának a változása. A német eredetű polgár szó eredeti jelentése ’városlakó’. Az ’állampolgár’ jelentést csak 1787-től tudjuk adatolni. Ez a jelentés vált főjelentéssé 1948-ig. Ezután a szó (a korabeli uralkodó ideológia hatására) devalválódott, jelentése a pejoráció irányába csúszott (vö. kispolgár, polgári csökevény). 1990 után a szó politikai hívószóvá vált, a polgári társadalom, polgárőrség, polgárbarát stb. semleges vagy melioratív jelentést sugallnak. A kereszténység felvétele változtatta meg a harang eredeti ’jeladó üst’ jelentését, s tette mintegy szakrális hangszerré. Az anyagi kultúra megváltozása idézett elő jelentésváltozást a már említett ház vagy az ágy esetében is. Szintén a külső tényezők közé tartozik a nyelv használóinak törekvése a gazdaságosságra. A nyelvi ökonómia az alapja a poliszémiának: az újabb és újabb dolgok megnevezésére az emberi gondolkodás felhasználja a konkrét → absztrakt, illetőleg absztrakt → konkrét irányú jelentésváltozásokat, továbbá a névátvitel különböző formáit (sapka: 1531 ’fejfedő’ → 1918 ’zárófedél, kerek védőburkolat’, kacsa: 1548 ’lapos csőrű, jól úszó szárnyasfajta, réce, ruca’ → 1951 ’vizelőedény betegek számára’).

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave