Különleges nyelvi alakulat a tulajdonnév: lehet szó, szerkezet, mondat is (l. még a morfématörténeti fejezetben). Mivel a mondatba szó értékben épül be (főnév[i csoport]), e szinten kell szólni a tulajdonnév jelentésváltozásáról. A tulajdonnév alapjelentése az identifikáció (azonosítás). Ez azt jelenti, hogy a tulajdonnévi forma közvetlenül, a fogalmi háttér bevonása nélkül jelöli a dolgot: bármit elnevezhetek *füpü-nek vagy Péter-nek (onnantól a név azonosítja és egyedíti a dolgot az elnevező és az elnevezést elfogadó közösség számára, s a konnotatív jelentésjegyek csak másodlagosan és csak esetlegesen jelennek meg). Minden névnek tehát csak egy jelentése lehet, ez a tulajdonnév föntebb leírt jellegéből következik. Következésképp: a tulajdonnévnek nem lehet jelentésváltozása, hiszen egyetlen jelentés-összetevője van: Kiss Péter ’az a dolog, amit vagy akit Kiss Péternek hívnak’. A tulajdonnév azonban általában nem önmagában áll, hanem része egy mondatnak, vagyis egy kontextusban van elhelyezve. A kontextus a névnek kontextuális (többlet)jelentést ad. Ez a kontextuális jelentés azonban már eltolódhat, a Jánost nehéz megérteni magyar mondat példájában a János jelentheti 1. ’János nevű személy’, 2. ’János nevű személy beszéde’, 3. ’János nevű személy írásai’. A kontextuális jelentés-eltolódásban tehát a János köznevesült. A tulajdonnév jelentése egyetlen módon változhat meg tehát: akkor, ha a tulajdonnév köznévvé válik. A tulajdonnév köznévvé válásának számos példája van (Káin → kaján, Moszkva → muszka, Coulomb → coulomb), lényege, hogy a tulajdonnév köznévi jelentés(eke)t vesz fel (az azonosítás kibővül a fogalmi jelentés irányába).