É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A vonatkozó névmás

A névmás helyettesítő és utaló szerepét használja ki a nyelv, amikor a kérdő névmásból még az ősmagyar kor során vonatkozó névmást hoz létre (kezdetben csak hangsúlyváltással, később alaki változást is mutatva). Az ÓMS. en erzem ez buthuruth kyt niha egyre [én érzem ezt a bútőrt, melyet egykor ígért] példájában a kyt egyértelműen vonatkozó szerepben áll, majd további alakváltozás következik be az ómagyar korban: ha a főmondat utalószavát (az) közvetlenül követi a mellékmondat vonatkozó névmása (ki), (vö. Müncheni k. 85va1 \:o:\ az ki èn vtannam i\:o:\uend\:o:\) [ő az, ki én utánam jövendő], a hangsúlyvesztés következtében bekövetkezhet a mondathatár-eltolódás, és a két névmás egyesül (aki) (vö. Jókai-k. 98 meg sepre akyt megnem sepretuala) [megsöpré, amit még nem söprött vala]. A példamondatokban szereplő aki nyelvjárásokban ma is vonatkozhat élettelen dologra is.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave