É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A határozatlan névelő

Az egy jelentésében mindkét előzményszófaj jelentése megtalálható: a határozatlan névmási ’valamilyen, valamiféle’ és a számnévi ’egy bizonyos, egyik’. Ez a névelő az ómagyar korban alakult ki, szintén elhangsúlytalanodással, de alaki változás a szófajváltást nem kísérte. Mivel alakilag nem különül el az előzményszófajoktól, használatát korábban is, ma is a többszófajúság jellemzi: 1507 egressy[…]rnek vala Nalam zalagon Eg töröt serlege… [Egressy …rnek vala nálam zálogon egy törött serlege] (KLev. 16.) – számnévi és névelői együttes használat; 1530 the kegielmed azth Jrtha hogh en Egh Byzony emberemeth kwlgiem the k. [te kegyelmed azt írta, hogy én egy bizony ’megbízható’ emberemet küldjem te kegyelmedhez] (KLev. 87.) – névmási és névelői együttes használat. Egy adott szövegben egymáshoz viszonyítva jellemzően fordul elő a határozatlan és a határozott névelő: valamely eddig nem ismert, nem említett főnév bevezetőjeként a határozatlan névelőt, újbóli említésekor pedig már mint ismert, a határozott névelőt kapja meg. A következő példa jól mutatja ezt: Virginiak. 38 hozanak egy zep azzony embert [hozának egy szép asszonyembert], majd ugyanazon szakaszban folytatva: monda az azonialatnak [mondá az asszonyállatnak].

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave