É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


Az ősmagyar kor

Az alapszókészlet hangtani rekonstrukciója alapján megállapítható, hogy az ige- és névszótövek jellemző sajátossága a nyíltszótagúság (CVCV, esetenként VCV struktúra) volt. Ez a felépítés kizárta a mássalhangzó-torlódást, és biztosította a szótő végi magánhangzót. Számos egyelemű toldalék létezett, de a mássalhangzós toldalékhoz mindig csatlakozott egy magánhangzó (CV szekvenciát alkotva), s ezáltal a nyíltszótagúság megmaradt relatív tövekben is. (Magánhangzós toldalék csatlakozása nem módosította az alapstruktúrát.) Az ősmagyar kor kezdetén tehát minden tő egyalakú volt (nem léteztek tőváltozatok), mert vagy rövid magánhangzóra végződtek (ez leginkább alsó vagy középső nyelvállásfokú lehetett) (*halaka), vagy pedig -i̯ utótagú kettőshangzóra) (*halai̯).

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave