É. Kiss Katalin, Gerstner Károly, Hegedűs Attila

Fejezetek a magyar nyelv történetéből


A tővéghangzó szerepváltozása

A tővéghangzó megléte alapnyelvi örökség. Elsődleges szerepe a kiejtés könnyítése, a dallamosság biztosítása (a mai finnben, ahol a spiránsok száma lényegesen kevesebb, mint a magyarban, a pattogó zárhangok közé iktatva van ilyesféle szerepe). A kiejtéskönnyítő szerep máig megmaradt: ha a csonka tőhöz bizonyos mássalhangzóval kezdődő toldalék járul, szükség lehet egy kötőhangzóra. Ez a szerep a magyar nyelv saját életében átalakul, a tővéghangzó egyes változatai a birtokos személyjelezésben jelentésmegkülönböztető szerephez jutnak: házak, házuk. Ez a jelentésmegkülönböztető szerep lassacskán oda alakul, hogy a kötőhangzó egyre inkább a toldalékhoz kapcsolódik, előhangzóként a toldalékra jellemző változatot kialakítva: a gyorson gyorsan hazaértem. A példában a helyhatározói -on/-ën/-ön és a módhatározói -an/-en előhangzós különbsége figyelhető meg. A tővéghangzó sajátos előhangzóváltozása a strukturális nyelvtanokban birtokviszonyjelként elemzett, csak a birtoktöbbesítő jel (-i) előtt megjelenő -a, -e, illetőleg (az egykori hiátustöltővel kibővült) -ja, -je (a magánhangzó itt mindig rövid és kötelezően alsó nyelvállású) is.

Fejezetek a magyar nyelv történetéből

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 247 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-gerstner-hegedus-fejezetek-a-magyar-nyelv-tortenetebol//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave