A Kötődési stílus kérdőíve (Attachment Style Questionnaire, ASQ, Feeney, Noller & Hanrahan, 1994, Hámori és munkatársai, 2010, 2011) azért érdemel külön figyelmet, mert az addigi, a felnőttkötődés-kutatások céljaira kidolgozott kérdőívekkel szemben – amelyek a romantikus kapcsolatokra vonatkozó kötődést célozták meg – a szerzők egy olyan kérdőívet szerettek volna összeállítani, amely párkapcsolati tapasztalatokkal még nem rendelkező fiatalok számára is alkalmas. A kérdőív kialakításának hátterében az a feltételezés állt, hogy a belső munkamodellt módosíthatják a későbbi kapcsolati tapasztalatok, így a partnerkapcsolatok is. Az addigi, romantikus kapcsolatokra kialakított kérdőívek feltehetően olyan munkamodellt vizsgáltak, amely már kiegészült a párkapcsolati tapasztalatokkal. A szerzők ezzel szemben arra voltak kíváncsiak, hogy a kötődési típusok hátterében milyen meghatározó dimenziókat lehet azonosítani akkor, amikor a kötődés funkciói még nem helyeződnek át a romantikus partnerre. Azaz amikor az egyén még nem lépett abba az életszakaszba, amikor a párkapcsolati tapasztalatok befolyásolhatnák a belső munkamodell átszerveződését (Feeney, Noller & Hanrahan, 1994). A kérdőívet a szerzők a kötődés kétdimenziós modelljének (Brennan, Clark & Shaver, 1998) és a háromkategóriás modellnek (Hazan & Shaver, 1987) a kombinálásával alakították ki 470 fős, fiatal felnőttekből álló (19-21 éves ausztrál egyetemista) mintán.