Környei Ágnes

Emberi jogok a nemzetközi kapcsolatokban


A normaterjesztés elméletei

Napjainkban a nemzetközi kapcsolatoknak vitathatatlan része az emberi jogok védelme, de ez nem mindig volt így. Az államok egyre inkább hajlandóak az erő használatára az emberi jogok nevében, ami a humanitárius intervenció nemzetközi normáinak növekvő elfogadását tükrözi. Az idők folyamán egyre jobban intézményesültek ezek a normák, és formálták a szereplők céljait és preferenciáit a nemzetközi rendszerben. Az emberi jogi normák kialakulásában a nagy emberi jogi NGO-knak elévülhetetlen szerepe van. Mivel ezeknek a normáknak és maguknak az NGO-knak is növekedett a legitimitása, az emberi jogi témák egyre jobban alakították az államok agendáját, gyakran változásokat idézve elő az állam gyakorlatában. Továbbá vitathatatlan a regionális szinten kimutatható gyorsabb normadiffúzió, hiszen a regionális közelség valószínűsíti a közös történelmet, identitást, ami intenzív kapcsolatok esetén segíti a normák terjedését a régióban. Ma már általánosan elfogadott az a nézet is, hogy a nemzetközi emberi jogok befolyása nagyobb, ha egy adott országban a nemzetközi normák iránt elkötelezett társadalmi csoportok vannak. Ennek a megközelítésnek egyik variánsa a civil társadalom szerepére koncentrál – ideértve az emberi jogi szervezeteket, vallási csoportokat, politikai pártokat, diákszervezeteket –, akik hajlandók, mozgósíthatók tiltakozásra, és ezáltal közvetítik a nemzetközi nyomást. Ez egy alulról és nem felülről jövő nyomás. Egy hasonló, de elmélettel nem igazán alátámasztott irányzat az ideák és identitások államon belüli konfigurációjára hívja fel a figyelmet. Például egy, a nemzetközi normák iránt elkötelezett nemzeti vezető képes lehet elérni az állami szerepvállalást a helyi ellenzés dacára is, lásd a sikeres emberi jogi küzdelmek karizmatikus vezetőit, mint Nelson Mandela vagy Vaclav Havel. E felfogás szerint a dolgok azon múlnak, hogy maguk a vezetők mennyire azonosulnak ezekkel a nemzetközi emberi jogi normákkal, és mobilizálják az emberi jogok támogatóit. Ugyan erre túl sok bizonyíték nincs, mégis széles körben elfogadott ez a nézet. Hangsúlyozni kell, hogy a hazai identitás és intézményi struktúrák közvetítik a nemzetközi emberi jogi normák befolyását. Nyilván a sikeres normadiffúzió a nemzetközi normák belső elfogadásától függ, ami nyilván könnyebb, ha van egy „kulturális illeszkedés” vagy „normatív megfelelés”.

Emberi jogok a nemzetközi kapcsolatokban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 260 5

A jegyzet kizárólag a nemzetközi emberi jogokkal, azaz az egyének és csoportok nemzetközileg elismert jogaival, e normák előmozdítását segítő mechanizmusokkal foglalkozik. Tárgyalja az emberi jogok fejlődést abból a szempontból, hogy az miként fogalmazódott meg, tartalmában hogyan bővült, illetve földrajzilag hogyan terjedt el.

A XX. századig nem voltak nemzetközi normák arra, hogyan kell az államoknak bánniuk saját állampolgáraikkal, azt az államok kizárólagos belső joghatósági körébe tartozónak tekintették. Nem volt nemzetközi jogi alap, hogy más államok közbenjárjanak vagy beavatkozzanak más állam állampolgárai érdekében. A Nemzetközi Emberi Jogi Törvény megszületése óta viszont részletes egyetemes jogalkotás folyik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kornyei-emberi-jogok-a-nemzetkozi-kapcsolatokban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave