Berta Judit, Csabai Krisztina

Szocializáció gyermek- és serdülőkorban


Gyermekkorban elszenvedett abúzus

Freud már a XX. század kezdetén megfogalmazta, hogy a trauma legtöbbször gyermekkorban keletkezik. Ezzel szemben a „megvert gyermek szindróma” 1962-ben került leírásra az orvostudományban Kempe által, majd 1982-ben a Rhodosz-i kongresszuson ismét ismertette a megvert gyermek szindróma tüneteit, melyre a különféle csonttörések, régi törésre utaló jelek, véraláfutások, hámsérülések, általános fejlődésbeli elmaradás jellemző. Évente Magyarországon körülbelül 30 gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás következtében. A KSH 2010-ben nyilvánosságra hozott adatai szerint Magyarországon 190 ezer gyermeket tartottak nyilván veszélyeztetettség miatt, közülük 2300 gyermek fizikai bántalmazást, 4500 gyermek érzelmi bántalmazást, és 240 gyermek szexuális abúzust élt át, 13 ezer gyermek fizikai elhanyagolástól szenvedett és körülbelül 10 ezer gyermek érzelmi elhanyagolástól. Évente megközelítőleg 30-40 újszülött és csecsemőkorú gyermek hal meg bizonyíthatóan bántalmazás vagy veszélyeztetés következtében, és becslések szerint tízezer gyermek a bántalmazás következtében kialakuló maradandó testi vagy pszichés következménnyel él (link, 2012). 1989. novemberében New Yorkban ratifikálták a „Gyermekek jogairól” szóló ENSZ egyezményt, melyet azóta a fejlett világ államai saját jogrendjükbe beemeltek (hazánk 1991-ben). A testi fenyítés vonatkozásában nagyon eltérő álláspontok uralkodnak: tíz európai államban a fizikai bántalmazás teljes tilalma van érvényben, Magyarországon a szülők számára a verés nem tiltott, amíg a szokásjognak megfelelő mértéket meg nem haladja.

Szocializáció gyermek- és serdülőkorban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 235 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/berta-csabai-szocializacio-gyermek-es-serdulokorban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave