A történeti összefoglalásban már volt szó arról, hogy a független India gazdaságpolitikája autarkiára törekedett. Néhrú úgynevezett „vegyes gazdaságot” teremtett, amelyben erőteljesen korlátozta a magántőkét, és a stratégiai fontosságú ágazatokban állami vállalatokat hozott létre. Ilyen volt az energiatermelés, erőművek építése, az újabb vas- és acélművek létesítése, a műtrágyagyártás, természetesen a hadiipar egésze és számos egyéb ágazat. A magántőke főként a könnyűiparban maradhatott meg, kivéve néhány, még a brit időkben létesült nehézipari céget, amelyet nem államosítottak. Korlátozták a bankokat, majd Indirá Gándhí kormányzása alatt államosították a legnagyobb bankokat és biztosítótársaságokat. A magántőke működéséhez szükséges nyersanyagok és félkész termékek behozatalát részletes engedélyekhez kötötték. A késztermékek behozatalát erőteljesen korlátozták. Nem lehetett magáncélra személygépkocsit és luxuscikkeket behozni. A termeléshez szükséges alkatrészeket típusonként kellett engedélyeztetni. A nyomor felszámolása érdekében az élelmiszerek, elsősorban a gabonaneműek elosztását állami üzlethálózatra bízták. A termények felvásárlását is az állam vette a kezébe.