É. Kiss Katalin (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Diakrón mondattani kutatások


A mindenről bővebben

Ennek a résznek a középpontjában az ómagyar kori minden (determináns és DP) áll. A 3.1. részben megmutatjuk, hogy a minden nem illeszkedett az ómagyar kori partikula + névmás alakú kifejezések paradigmájába. A 3.2. és 3.3. részben tárgyaljuk a minden azon tulajdonságait, amelyek alapján prototipikus (logikakönyvbe illő) univerzális D-kvantornak tekinthető. A 3.4. részben határeseteket mutatunk be a kódexekből, amelyekből arra fogunk következtetni, hogy (i) a minden egy időben ’teljes’, ’egész’ jelentésű módosító is lehetett, és (ii) az ómagyar korban a kvantorok általi változókötés kölcsönhatásba léphetett, interferálhatott a diskurzusanaforával. Végül összegezzük az első négy alpont látleleteit, és amellett érvelünk, hogy az ómagyar kori minden (szemben a partikula + névmás öszetételű határozatlan leírásokkal) valódi kvantor volt, azaz saját értelmezhető jeggyel rendelkezett.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 934 4


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetében közreadott tanulmányok a „Magyar generatív történeti mondattan" elnevezésű kutatássorozat keretében készültek. Ennek az immár hatodik éve futó kutatási programnak a célja a magyar nyelv korábbi változatainak szerkezeti elemzése, a dokumentált vagy rekonstruálható mondattani változások feltárása és magyarázata, a leszűrhető elméleti tanulságok megfogalmazása. A kutatás eredményeképpen 2014-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar generatív történeti mondattan átfogó képet igyekszik adni az ómagyar kori szintaktikai szerkezetek kialakulásához vezető alapvető mondattani változásokról, az ómagyar nyelv mondattanáról és a középmagyar korra átnyúló újabb mondattani fejleményekről. A 2015-ben az Oxford University Pressnél megjelent The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax tanulmányai a magyar nyelvtörténet elméleti tanulságait keresik. A jelen kötet pedig további olyan írásokból áll, amelyek empirikus vizsgálatokból általánosítható tanulságokat vonnak le, a magyar nyelvtörténeti kérdéseket elméleti keretbe helyezik, és a feltárt tényeket az elméleti keret egyes elemeinek alátámasztására, módosítására vagy megcáfolására használják fel.

A magyar nyelvtörténészek figyelmének előterében hosszú ideig a hang-, morféma-, illetve szótörténet állt, és sokkal kisebb teret kapott a szó- vagy mondatszerkezetek tanulmányozása. Ugyanakkor a magyar nyelv története legalább a 13. század óta - és különösen a többi uráli nyelvhez képest - adatokban igen gazdagnak mondható, másfelől pedig a nyelv kutatásának utóbbi évtizedeiben egyre nagyobb súlyt kaptak a mondattan történeti aspektusai. Az É. Kiss Katalin vezette kutatócsoport tagjai kezdettől fogva részt vettek és előadtak a témakör legjobb európai és amerikai konferenciáin, részeredményeikről egy információkban bővelkedő honlapon is beszámolnak, kutatásaikat pedig jelenleg is több irányban folytatják. Az ebben a kötetben közreadott tanulmányok fontos, esetenként vitatható, de mindenképpen izgalmas következtetésekkel gazdagítják tudásunkat a magyar nyelv mondattörténetéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-e-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave