É. Kiss Katalin (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Diakrón mondattani kutatások


Bevezetés

A nyelvtudományban a rokon nyelvek hasonló jelentésű és hangzású lexémáinak összehasonlítása és közös ősre való visszavezetése, a közös ős hangalakjának rekonstrukciója volt az a terület, ahol legelőször, már a 19. század végén sikerült az egzakt tudományok elméletalkotó, predikciókat megfogalmazni képes, deduktív megközelítésmódját alkalmazni. E terület pontosan kidolgozott módszertana az alábbi lépések egymásutánjából áll: Először össze kell gyűjteni a rokon nyelvek egymásnak megfeleltethető, hasonló jelentésű és részben vagy egészben hasonló hangtani felépítésű lexémáinak/morfémáinak listáit. Azután e megfeleléslistákban két nyelv lexémái között rendszeres hangtani eltéréseket, ún. szabályos hangmegfeleléseket kell keresni. Ha találunk ilyet, arra következtethetünk, hogy a lexémapárok közös ősre mennek vissza; a köztük lévő rendszeres hangtani különbözés az egyik nyelvben végbement hangváltozás következménye. Ez után azt kell megállapítanunk, hogy az egymásnak megfeleltetett hangok lehetnek-e egyenes leszármazási viszonyban, és ha igen, akkor melyik az eredeti, alapnyelvi, s melyik egy későbbi változás következménye, azaz milyen irányú volt a hangváltozás. Hogy a két feltételezhető ellentétes irányú hangváltozás közül melyiket valószínűsítjük, azon múlik, hogy melyik lehetséges, természetes fonológiai változás; melyikre ismeretesek példák más nyelvekből. Ha több rokon nyelvet vizsgálunk egyszerre, a többségi elvre is támaszkodhatunk, de az nem ad biztos eredményt.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 934 4


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetében közreadott tanulmányok a „Magyar generatív történeti mondattan" elnevezésű kutatássorozat keretében készültek. Ennek az immár hatodik éve futó kutatási programnak a célja a magyar nyelv korábbi változatainak szerkezeti elemzése, a dokumentált vagy rekonstruálható mondattani változások feltárása és magyarázata, a leszűrhető elméleti tanulságok megfogalmazása. A kutatás eredményeképpen 2014-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar generatív történeti mondattan átfogó képet igyekszik adni az ómagyar kori szintaktikai szerkezetek kialakulásához vezető alapvető mondattani változásokról, az ómagyar nyelv mondattanáról és a középmagyar korra átnyúló újabb mondattani fejleményekről. A 2015-ben az Oxford University Pressnél megjelent The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax tanulmányai a magyar nyelvtörténet elméleti tanulságait keresik. A jelen kötet pedig további olyan írásokból áll, amelyek empirikus vizsgálatokból általánosítható tanulságokat vonnak le, a magyar nyelvtörténeti kérdéseket elméleti keretbe helyezik, és a feltárt tényeket az elméleti keret egyes elemeinek alátámasztására, módosítására vagy megcáfolására használják fel.

A magyar nyelvtörténészek figyelmének előterében hosszú ideig a hang-, morféma-, illetve szótörténet állt, és sokkal kisebb teret kapott a szó- vagy mondatszerkezetek tanulmányozása. Ugyanakkor a magyar nyelv története legalább a 13. század óta - és különösen a többi uráli nyelvhez képest - adatokban igen gazdagnak mondható, másfelől pedig a nyelv kutatásának utóbbi évtizedeiben egyre nagyobb súlyt kaptak a mondattan történeti aspektusai. Az É. Kiss Katalin vezette kutatócsoport tagjai kezdettől fogva részt vettek és előadtak a témakör legjobb európai és amerikai konferenciáin, részeredményeikről egy információkban bővelkedő honlapon is beszámolnak, kutatásaikat pedig jelenleg is több irányban folytatják. Az ebben a kötetben közreadott tanulmányok fontos, esetenként vitatható, de mindenképpen izgalmas következtetésekkel gazdagítják tudásunkat a magyar nyelv mondattörténetéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-e-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave