É. Kiss Katalin (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Diakrón mondattani kutatások


Bevezetés

Jelen tanulmány célja az ómagyar szórend egy aspektusának, nevezetesen az igekötő és az ige, illetve tágabban az igemódosítók és az ige szórendjének vizsgálata az ómagyarban. Az igemódosítók osztályába ma azokat az összetevőket sorolja a szintaktikai irodalom (pl. É. Kiss 1992; 2002; Komlósy 1992), amelyek semleges mondatokban közvetlenül az ige előtt állnak (nem-semleges mondatokban viszont nem), és az igével együtt mintegy összetett predikátumot alkotnak (É. Kiss 2006). Ilyenek például az igekötők, a másodlagos predikátumok, de a puszta névszói tárgyak is.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 934 4


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötetében közreadott tanulmányok a „Magyar generatív történeti mondattan" elnevezésű kutatássorozat keretében készültek. Ennek az immár hatodik éve futó kutatási programnak a célja a magyar nyelv korábbi változatainak szerkezeti elemzése, a dokumentált vagy rekonstruálható mondattani változások feltárása és magyarázata, a leszűrhető elméleti tanulságok megfogalmazása. A kutatás eredményeképpen 2014-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar generatív történeti mondattan átfogó képet igyekszik adni az ómagyar kori szintaktikai szerkezetek kialakulásához vezető alapvető mondattani változásokról, az ómagyar nyelv mondattanáról és a középmagyar korra átnyúló újabb mondattani fejleményekről. A 2015-ben az Oxford University Pressnél megjelent The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax tanulmányai a magyar nyelvtörténet elméleti tanulságait keresik. A jelen kötet pedig további olyan írásokból áll, amelyek empirikus vizsgálatokból általánosítható tanulságokat vonnak le, a magyar nyelvtörténeti kérdéseket elméleti keretbe helyezik, és a feltárt tényeket az elméleti keret egyes elemeinek alátámasztására, módosítására vagy megcáfolására használják fel.

A magyar nyelvtörténészek figyelmének előterében hosszú ideig a hang-, morféma-, illetve szótörténet állt, és sokkal kisebb teret kapott a szó- vagy mondatszerkezetek tanulmányozása. Ugyanakkor a magyar nyelv története legalább a 13. század óta - és különösen a többi uráli nyelvhez képest - adatokban igen gazdagnak mondható, másfelől pedig a nyelv kutatásának utóbbi évtizedeiben egyre nagyobb súlyt kaptak a mondattan történeti aspektusai. Az É. Kiss Katalin vezette kutatócsoport tagjai kezdettől fogva részt vettek és előadtak a témakör legjobb európai és amerikai konferenciáin, részeredményeikről egy információkban bővelkedő honlapon is beszámolnak, kutatásaikat pedig jelenleg is több irányban folytatják. Az ebben a kötetben közreadott tanulmányok fontos, esetenként vitatható, de mindenképpen izgalmas következtetésekkel gazdagítják tudásunkat a magyar nyelv mondattörténetéről.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-e-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave