Kelemen János (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Túl a nyelvfilozófián


Bevezetés

John Searle Proper names című, immár nyelvfilozófiai klasszikusnak számító tanulmányát a következő kérdésfelvetéssel indítja: „Vajon van-e értelmük a tulajdonneveknek?”1 (Searle 1958, 166). Válaszát a tanulmány végén összegzi: ha a kérdés azt firtatja, hogy „vajon a tulajdonneveket logikai kapcsolat fűzi-e a referenciájukat képező tárgy tulajdonságaihoz, akkor a válasz az, hogy »igen, valamiféle laza kapcsolat van közöttük«” (uo. 173). Searle ezen a ponton röviden kitér arra is, hogy a logikai kapcsolatot úgynevezett „deskriptív előfeltevések” (presuppositions) teremtik meg: különféle leírások, amelyek olyan tulajdonságokat adnak meg, amelyek beazonosítják a kérdéses tárgyat mint olyat. A tárgyra egyedüliként illenek a leírások; például az Arisztotelész név deskriptív elfeltevései közé tartozhat az, hogy Nagy Sándor tanítója, a Metafizika szerzője, Platón leghíresebb tanítványa. Ezek a leírások Arisztotelész egyes tulajdonságait fogalmazzák meg: hogy például ő és csakis ő volt Nagy Sándor tanítója.2 Searle javaslatának azt a részletét, hogy a leírások előfeltevésekként jelennek meg, a kommentátorok többnyire figyelmen kívül hagyják. Írásomban amellett érvelek, hogy az előfeltevések momentuma kulcsfontosságú újítás Searle tanulmányában: szerepe annyira alapvető, hogy jó okunk van Searle javaslatát előfeltevéses elméletnek nevezni.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 932 0


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete nyelvfilozófiai, nyelvlogikai kérdésekkel foglalkozik. Alcíme - Túl a nyelvfilozófián - nem azt jelenti, hogy túlléptünk, vagy túl kellene lépnünk a nyelvfilozófián, hanem azt, hogy mindenképpen túl vagyunk egy olyan filozófiatörténeti korszakon, amelyben a nyelvfilozófia egy adott szerepet játszott. Túl vagyunk a kérdésfeltevések és válaszok bizonyos típusain, amelyeket új kérdésfeltevések és választípusok váltanak fel. Ezt fejezi ki kötetünk szerkezete is, bár természetesen sem rendszeres, sem történeti értelemben nem foghatja át a nyelvfilozófia egészét, és jóval több területet hagy figyelmen kívül, mint amennyit át tud tekinteni.

Az itt olvasható tanulmányok olyan, a nyelvfilozófia körébe tartozó problémákról szólnak, sokszor meglepően új megközelítésben, mint Frege szemantikájának felülvizsgálata, a „hazug” típusú paradoxonok kiküszöbölése a tárgynyelv és metanyelv megkülönböztetése nélkül, fogalmi igazságok és analitikusság, az intenzionális jelenségek megjelenése egyszerű mondatokban, a normák nyelve és logikája, tulajdonnevek és direkt referencia, az innátizmus kérdésköre vagy Wittgenstein-képünk változásai. A kérdések és válaszok eredetiségét és a lehetséges megközelítési módok gazdagságát figyelembe véve néhány esetben kötetünk az adott tanulmányhoz kapcsolódó vitacikket is közread.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézetében 2012-ig mintegy másfél évtizeden át működött az MTA-ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoport, amelynek évente megrendezett hazai és nemzetközi konferenciái az ezen a területen dolgozó kutatók jelentős seregszemléi voltak. A jelen kötet legtöbb szerzője is a kutatócsoport tagjaként vagy azzal szorosan együttműködő külső munkatársként folytatta tudományos tevékenységét életének egy szakaszában. Kötetünk a maga módján az egykori Nyelvfilozófiai Kutatócsoportnak is emléket állít.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-kelemen-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave