Tölgyes Tamás

Pszichofarmakológia a klinikumban


Atípusos antipszichotikumok a klinikumban

A dibenzepin gyógyszercsoportba tartozó, a 60-as években kis potenciálúként bevezetett clozapin (Leponex, Clozapine) csontvelő-károsító hatása miatt visszaszorult, ám a XX. század utolsó évtizedeiben ismét az érdeklődés középpontjába került, ugyanis különböző mutatókban kedvező hatásait észlelték. A clozapin viszonylag kis affinitással kötődik a D2-receptorokhoz, jelentős viszont az affinitása a D4 és az 5-HT2, valamint az 5-HT6-7 receptorokhoz, továbbá erős gátló hatást fejt ki a H1, α1 és kolinerg receptorokon. Ennek megfelelően alakulnak kedvező és kedvezőtlen hatásai. A típusos szerekkel szembeni, terápia-rezisztens szkizofréniában a clozapin alkalmazása során 2,5-szer nagyobb esély mutatkozott a javulásra, mind a pszichopatológiai tünetek teljességében, mind pedig a terápiás válasz küszöbértékét elérő páciensek számában a más, klasszikus szereknél tapasztaltakhoz képest, valamint a vizsgálatot befejező páciensek száma is magasabb volt (Stroup és mtsai 2006). A terápia-rezisztens betegek mintegy 30%-a javult. Emellett, miután a D2 receptorhoz alig kötődik, extrapiramidális mellékhatások és tardív diszkinézia megjelenésében is kedvező hatás mutatkozott, valamint hiperprolaktinémia is kevésbé lépett fel. A clozapin különösen hatékony a szuicid viselkedés, valamint az ellenséges, agresszív magatartás csökkentésében (Stroup és mtsai 2006).

Pszichofarmakológia a klinikumban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 264 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolgyes-pszichofarmakologia-a-klinikumban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave