Tölgyes Tamás

Pszichofarmakológia a klinikumban


Összefoglalás

Az antipszichotikumok az 1950-es évektől kezdődően, a chlorpromazin felfedezését követően jelentek meg a pszichiátriai kezelésben. A korábban neuroleptikumnak nevezett antipszichotikumok több csoportra oszthatók kémiai szerkezetük, a chlorpromazinhoz viszonyított hatékonyság-erősségük és klinikai jellemzőik alapján. A hatáserősség alapján megkülönböztetünk nagypotenciálú és kispotenciálú vegyületeket, míg a klinikai jellemzők alapján 1. generációs (klasszikus, tradicionális, típusos) és 2. generációs, atípusos antipszichotikumokat. A korábban neuroleptikumnak nevezett, ma inkább antipszichotikumként számon tartott ún. típusos szerek döntően a dopaminerg-transzmisszió gátlásának (elsősorban D2-blokád) útján fejtik ki hatásukat, az újabb, atípusos gyógyszerek a D2 receptor mellett egyéb dopaminerg receptorokat is gátolnak, továbbá szerotonerg, esetleg hisztamin receptorokra is hatnak. A szerotonin- és dopaminreceptorokra való hatás aránya az atípusos antipszichotikumoknál jóval magasabb, mint a hagyományos antipszichotikumok esetében.

Pszichofarmakológia a klinikumban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 264 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolgyes-pszichofarmakologia-a-klinikumban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave