Tölgyes Tamás

Pszichofarmakológia a klinikumban


Szorongásoldók, altatók, nyugtatók

Az idetartozó szerek alkalmazásának elsődleges célja a szorongás oldása vagy az alvás javítása, az alvászavarok kezelése. Az éberségi állapot befolyásolása, csökkentése, a nyugtatás csak különleges esetekben (pl. akut pszichózis) jön szóba. A legősibb ilyen hatású szerek az alkohol és az ópium voltak, illetve bizonyos növényi kivonatok (pl. Valeriana officinalis). A XX. század első felében elsősorban a szedatohipnotikus hatású barbiturát-készítmények voltak forgalomban, majd az ötvenes években jelent meg a hozzájuk hasonló hatású meprobamát (Andaxin). Ezeknek a szereknek a dózis-hatás görbéje azonban lineáris, vagyis a szedatohipnotikus (tudat éberséget csökkentő, majd alvást előidéző) hatásuk a dózis növelésével fokozódik, szorongásoldó hatásuk pedig az álmosító, szellemi teljesítményt rontó hatásukkal nagyjából párhuzamosan fejlődik ki. Igen szűk volt a mozgástér esetükben a terápiás és a toxikus szint között is (Barthó 2011, Bitter és Rihmer 1986).

Pszichofarmakológia a klinikumban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 264 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolgyes-pszichofarmakologia-a-klinikumban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave