Simonyi Károly

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig


1.5.2. Ágoston az asztrológia képtelenségeiről

…nem valami művészet ez, mellyel a jövőt előre látnánk, hanem úgy van, hogy az emberek találgatása gyakorta jóserőt kap; aki sok mindent mond, nemegyszer megmondja azt is, ami elkövetkezik, anélkül hogy tudná, mit beszél, hanem egyszerűen úgy, hogy ráhibáz az igazságra, mikor nem hallgat.
Ez az ember – Firminus – „szabad” műveltséget kapott, és tanult szónok volt. Egy ízben ügyes-bajos dolgaira nézve (melyektől földiekhez tapadt reménysége csak úgy dagadozott), kikérte tanácsomat, mintha legkedvesebb barátai közé tartoznék, s közben azt is megkérdezte, hogy mi a nézetem a „konstellációról” – ahogy ők mondják. Én, aki lassan már hajlani kezdtem ebben a tekintetben Nebridiusnak felfogása felé, nem értem be vele, hogy találgatásokba bocsátkozzam s elmondjam, ami éppen tétova eszembe ötlött, hanem azt is odavetettem, hogy mindennek nevetséges és meddő voltáról szinte már meg vagyok győződve. Firminus erre elmondotta, hogy atyja a jóskönyvek kíváncsi olvasója volt, s hogy volt egy barátja, aki hozzá hasonlóan és vele együtt űzte mindezt. Izzó lélekkel csüggtek ezeken a hiábavalóságokon, melyekben közös kutatás és együttes munka fűzte őket össze; annyira mentek, hogy a házaikban világra jött netán néma állatoknak is megfigyelték a születési perceit, és ehhez feljegyezték a csillagok állását, s mindebből mondvacsinált „tudományuknak” mintegy tapasztalati anyagát gyűjtötték össze. Azt is elbeszélte, hogy atyjától a következő történetet hallotta. Mikor őt – Firminust – anyja a szíve alatt hordozta, hasonlóképpen egyik atyai barátjuk szolgálója is teherbe esett. Ez nem kerülhette el gazdája figyelmét, aki még kutyáinak kölykezését is körülményes pontossággal kívánta nyomon követni. Így történt aztán, hogy miközben az egyik feleségénél, a másik szolgálójánál aprólékos figyelemmel számlálta a napokat, az órákat, s az órák perceit, a két asszony egyszerre betegedett le, s így a két újszülöttnek a legapróbb részletekig azonos „konstellációt” voltak kénytelenek felállítani – az egyik saját fiának, a másik a rabszolgagyermeknek. Mert mikor megkezdődött az asszonyok szülése, a két jó barát jelezte egymásnak, hogy házuk táján mi történik, és készenlétben tartották az egymáshoz bocsátandó küldöncöket, akik nyomban jelentsék, mihelyt világra jő a gyermek, kivel anyja vajúdik: hogy pedig nyomban hír menjen, könnyű volt mindegyiknek a maga kis birodalmában elérni. Az elbeszélés szerint a kétfelől elindított küldöncök a két háztól azonos távolságra találkoztak egymással, s így nem volt rá mód, hogy akár egyik is a csillagoknak más helyzetképét, vagy más percet jelezzen. S Firminus mégis módos család házában jött a világra és fényes pályát futott meg ebben a világban, vagyona gyarapodott, felmagasztalta a tisztesség, míg a rabszolga sorsának nyűgét enyhület nélkül hordozta, ahogy nékem maga az beszélte el, aki ismerte őt.
Mikor ezt meghallottam s hitelt adtam a hallottaknak – olyan ember beszélte el, akinek hinni lehetett –, egész korábbi ellenállásom szétfoszlott és összeomlott. Elsőbben Firminust magát kívántam kíváncsiságától eltéríteni: ahhoz, hogy az igazat jósolhassam neki a kons--tellációkból – mondtam –, azt kellett volna meglátnom bennük, hogy szülei a maguk osztályában előkelők s városuknak nemes családja voltak, hogy úri származását jeles nevelése és tudós tanulmányai tetézték meg. Ha ellenben a rabszolga kérdezett volna meg ugyane konstellációkra nézve – mert az övéi azonosak voltak –, ahhoz, hogy néki is igazat mondjak, itt is látnom kellett volna a családot, mely a mélységekből eredt, a szolgasorból, s hogy minden további részlet is az előbb elmondottaktól eltérő s merőben különböző. Ebből pedig nyilván kiviláglik, hogy ugyanazokat a csillagképeket vizsgálva különbözőt mondtam volna, ha az igazat mondom – ha ellenben ugyanazt mondom, hamisat mondtam volna.
SZENT ÁGOSTON Vallomásai: Az asztrológia képtelenségei
(BALOGH JÓZSEF fordítása)

A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 490 6

A magyar természettudományos könyvkiadás talán legjelentősebb műve most először jelenik meg a legendás szerző által megalkotott teljességében. A 2001-ben elhunyt Simonyi Károly legutoljára egy német kiadás számára dolgozott könyvén, s az ekkor keletkezett szakaszok, amelyek a XX. század utolsó évtizedét is átfogják, csak most jutnak el a hazai olvasókhoz. A fizika kultúrtörténete az emberi gondolkodással egyidős tudományág fejlődését mutatja be a kezdetektől napjainkig. Az izgalmas történetet a fontos mérföldköveket jelentő kísérletek, elméletek és bizonyítások könnyen érthető leírásán túl a fizikával sokszor szorosan összefonódva kibontakozó egyetemes bölcselet és művészet alkotásaiból választott szemelvények illusztrálják. A könyv tanúsága szerint egy-egy jelentős természettudományos felismerés ugyanakkora teljesítmény és a civilizáció ugyanolyan ünnepe, mint a kultúra vagy művészet bármely közismert, nevezetes alkotása. Mindkettő egy tőről, az emberi zsenialitásból fakad. A mű népszerűségét éppen az adja, hogy befogadásához nem kell túlzottan sok fizikai ismeret, így mindenki, aki a kultúra értékei iránt fogékony, értékes olvasmányként forgathatja.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simonyi-a-fizika-kulturtortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave