Az iskolában és azon kívül is elmondható: mindannyiunk célja, hogy az online világ lehetőségeit a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk, miközben megpróbáljuk kivédeni a benne rejlő veszélyeket. Mivel ez a két szempont egyszerre van jelen, és teljesen azonos időben nem tud megvalósulni, nem tehetünk mást, mint hogy megkíséreljük egy egészséges és élhető egyensúly kialakítását. Ez nem könnyű, és a feladat jellegéből adódóan soha nem lesz teljesen sikeres. Vagyis nem létezik teljesen biztonságos online környezet, amely az internet adta minden lehetőséget maximálisan kiaknázhat. Az internetre lépés önmagában is komoly biztonsági kockázatot jelent, hiszen a számítógépeket azonnal megpróbálják vírusokkal megfertőzni, és ezek ellen védekeznünk kell. Minél inkább technológiai jellegű a veszély, annál inkább látjuk a következményeit, és nagyobb biztonságban érezzük magunkat például egy vírusirtó feltelepítésével. A közösségi média iskolai használatának esetében azonban már jóval árnyaltabb a helyzet, hiszen közel sem biztos, hogy a negatív hatások egyértelműek, vagy hogy azonnal jelentkeznek, és nem is jól felismerhetők. Ha a „tudatos médiafogyasztást” kívánjuk pajzsként a diákok elé tartani, előfordulhat, hogy akár a folyamatos felügyelet és képzés eredményeként azt az érzést tápláljuk mindenkiben – diákokban, tanárokban és szülőkben egyaránt –, hogy képesek vagyunk a folyamatot értelmezni, kézben tartani, és pozitív, hatékony módon becsatornázni a tanulási folyamatba.