Kulcsár Szabó Ernő

Költészet és korszakküszöb

Klasszikusok a modernség fordulópontján


II.

Az egymást (fel)idéző Majd…, a [Kiknek adtam a boldogot…] és a [Majd csöndbe fagynak a dalok] közti viszonyok kétségkívül másként alakulnak, ha a klasszikus modern műalkotás kultikus státuszában szemléljük őket, mint ha az eredetükről levált, a mű és alkotórészeinek sérelme nélkül önállósult modulok szerkezetképző példáit látjuk bennük. Mindezt nemcsak azért tehetjük meg, mert a klasszikus-modern korszakküszöbön innen és túl nem azonos ismérvek szerint képződik és mutatkozik meg a műalkotások identitása, hanem mert még a Boeckh-féle interpretációs filológia kifinomult eszközeivel sem mindig lehet megmutatni, egy-egy vers valamely egységesen érvényre juttatott jelentésképző szándéknak vagy pedig többé-kevésbé már kész materiális konfigurációknak köszönheti-e a létét. A kései József Attilánál pedig különösen stabilizálhatatlan intenció és formai képződés viszonya. Németh Andor ismert följegyzése szerint a „Költőnk és Kora” például aligha a közléskényszer inspirációja nyomán, hanem formai-kompozícionális ösztönzésre keletkezhetett. A kórházi ágyon heverő papírlapon „ütemjelek voltak [...] – tál formájú félkörök, rövid vízszintesek, meg néhány szó: tarló, alkony, nyúl. Így dolgozott. A dallam és a vers hangulata együtt fogant meg benne, szétválaszthatatlanul, ehhez keresgélte a szavakat”.153 A pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a Németh Andor emlegette majdani rímképző motívumok beépültek már egy 1937. júniusi szövegbe is, a fentebb szóba hozott vers második strófájába:

Költészet és korszakküszöb

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 309 1

Jelen kötet írásai közvetlenül vagy áttételesen arra törekedtek, hogy bő két évtized kutatásaira támaszkodva megmutathassák: az 1920/30-as évek korszakküszöbén nem valamiféle hatástörténeti véletlennek köszönhető a kiemelkedő alkotások szokatlan megszaporodása. Története folyamán talán először fordul elő, hogy a magyar költészetnek nem megkésett, követő, epizodikus vagy utánzó jellegű a részesedése egy nagyszabású világirodalmi fordulatban. Az értelmezéseknek olyan poétikai történések – s velük a korszak új önmegértésének kérdései – állnak a középpontjában, amelyek minden kétséget kizáróan a kortárs európai líra élvonalába, Benn, Valéry, Eliot, Pound, Kavafisz és Mandel’stam mellé emelik a kései Kosztolányi, illetve József Attila és Szabó Lőrinc nem is egy alkotását. A Te meg a világ (1932), a Medvetánc (1934) és a Számadás (1935) verseinek szemléleti-poétikai újításaival olyan messze ható költészettörténeti fordulat veszi kezdetét a magyar modernségben, amelynek valódi jelentőségét a maga következményeiben – a korszak iránt elmélyülő érdeklődés ellenére – máig sem látjuk még igazán pontosan.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-kolteszet-es-korszakkuszob//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave